Mózes nem volt ott

„Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a fáraó leánya fiának mondják. Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét.” (Zsidók 11:24–25)
E gyszer ellátogattunk a kairói Egyiptomi Régiségek Múzeumába, ott körbevezetett minket a múzeumi dolgozó, és egy különleges engedéllyel szétnézhettünk a Királyi Múmiák Termében. Káprázatos volt! Lefényképezhettük IV. Tutmózisz, az elnyomó fáraó és II. Amenhotep, a kivonulás fáraója múmiáinak szarkofágjait: ők mindketten a 18. dinasztiából származtak a Kr. e. XV. században. De készítettünk képet II. Ramszesz és Merneptah koporsóiról is, akiket egy másik kivonulási elmélet említ: ők a 14. dinasztia tagjai a XVIII. századból. Hatsepszut királynő múmiáját, akit sokan Mózes örökbefogadó anyjának tekintenek, bár már 1903-ban megtalálta Howard Carter, 2007-ig mégsem azonosítottak, emiatt nem került be a múmiák termébe. De… mi van Mózes múmiájával? Az nem volt ott. Hol van akkor? Elveszett? Még mindig a Királyok völgye egyik felfedezetlen sírjában rejtezik? Nem, Mózes nem volt ott, ő nem bebalzsamozva, mumifikálva fejezte be a napjait egy szarkofágban valahol a Nílus völgyében. Mózes a mennyben van,
Jézus közelében, ez volt a jutalma, amit hit által láthatott a látomásában a Nébó hegyen a halála és az azután következő feltámadása előtt.
A mennyei gondviselés felhasználta Mózes édesanyjával töltött gyermekkorát, felhasználta az udvarban és az egyiptomi katonai iskolákban töltött éveit, mint a fáraó lánya örökbefogadott fia, bár ezek közül sok mindentől el kellett búcsúznia később, és természetesen felhasználta a sivatag magányában, a Hóreben töltött 40 évét, hogy Izrael történelmének legnagyszerűbb vezetőjévé tegye. Egy csapat rabszolgából nemzetté vált tömeg törvényhozója, lelki vezetője, irányítója és mentora volt, és ehelyett a mennyei megbecsülést és elismerést választotta – és ezért nem volt a Kairói Múzeum Királyi Múmiák Termében. De megjelent a megdicsőülés hegyén Illés prófétával együtt, és a tanítványok látták őt, mikor Jézus megdicsőült.
Ellen White ezt írja: „Egyiptom dicsősége a porba hullt. Uralma és társadalmi szerepe megszűnt. Mózes munkája azonban soha nem vész el.” (Nevelés, 69. o.)
Te és én ma dönthetünk amellett, hogy az Urat szolgáljuk, és felkészülünk, hogy együtt éljünk vele a mennyei lakhelyeken.