Ma egy jó ember halt meg

„És adok nektek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománnyal és értelemmel.” (Jeremiás 3:15)
Ha az Úr valaha is beváltotta ezt a gyönyörű ígéretet, akkor saját Fia odaajándékozásával és jó barátom, Ignacio López szolgálatával megtette. Ignacio
49 évesen halt meg egy műtét közben fellépő belső vérzés áldozataként. Barátságunk iskolás korunkra nyúlik vissza. Először jártunk Madridban, és azok nagyon kemény évek voltak, melyek során vagy egy hivatás formálódott ki a nehézségek üllőjén, vagy más irányt vett az életed.
Ignacio jó ember volt: fáradhatatlan munkás, lelkiismeretes, praktikus, takarékos, nagyvonalú, börtönbe is kerülő hívő, egy példakép. Így jellemezte őt egy újságíró az utolsó gyülekezeti helyének városából, Almeriából, mikor mélyriportot készített a haláláról a város egyik újságjába: „Ma egy jó ember halt meg”. Andrés Tejel lelkész így nyilatkozott róla az Adventist Reviewban közölt gyászjelentésben:
„Egyelőre viszontlátásra, Ignacio! Hamarosan találkozunk. Úgy mentél el erről a helyről, hogy még csak össze se vesztél senkivel. Nem kedvelted a háborúkat, csatározásokat és kritikát. Csak azt tudtad, hogyan kell helyesen gondolkozni, megérteni mindent és szeretni az embereket. Jártodban-keltedben dédelgetted, megnyugtattad, szeretted a földet, és közben csak mosolyogtál és mosolyogtál. Nem tudom, ki veszi át majd a helyed. Nemsokára látjuk egymást!”
Milyen jót tehet a lelkészek hűséges szolgálata egy gyülekezetnek! Gyakran nagyon nehéz kitörölni a mögöttük hagyott lábnyomot az emberek életében. A prédikátorokat arra hívta el az Úr, hogy nagy érzékenységgel forduljanak testvéreik felé Krisztusban, az esendő férfiak és nők felé, akik minden nap megvívják a hit harcát, amiből nem kerülnek ki mindig győztesen. „A földi gyülekezet tévedő férfiakból és nőkből áll, akiket türelmes és fáradságos munkával kell nevelni és képezni, hogy olyan munkát végezzenek, amely elfogadható már itt, a földi életben, és az eljövendő életben dicsőséggel és halhatatlansággal koronázható meg. Lelkigondozókra, hűséges pásztorokra van szükség, akik nem kezelik Isten népét sem hízelgőn, sem keményen, hanem az élet kenyerével táplálják őket – olyan férfiakra, akik naponként megtapasztalják a Szentlélek megtérítő erejét, és erős, önzetlen szeretetet éreznek azokért a lelkekért, akikért munkálkodnak.” (Az apostolok története, 526. o.)
Ma azt kérjed Istentől, hogy olyan pásztorokat adjon, akik képesek a mennyei akaratot követni, akik intelligenciával és józan ésszel szolgálnak a közösségüknek.