Mit kezdjünk a kételyekkel?

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány.” (Jakab 1:5–6)

Hónapokon át Biblia-órákat adtam egy erős katolikus gyökerekkel rendelkező férfinak. Ő 65 éves korában ismerkedett meg egy adventista nővel, és sokat kezdett járni a gyülekezetünkbe szombatonként, hallgatta Isten Igéjének hirdetését, kérdezett, felfedezett, összevetett… Így fogott hozzá az általa katekizmusnak hívott tanulmányozáshoz. Mikor a feltételes halhatatlanság témájához értünk, úgy érezte, a hite fontos elvei összeomlottak: a menny és a pokol, a szentek közbenjárása, Szűz Mária mennybemenetele stb. A férfi elmondta, hogy némely ponton
kételkedik az adventista tanításban. És őszintének tűnt.
Kétely. Mit tehetünk ezzel? Ellen White azt mondja a Jézushoz vezető út című kiadványában, hogy noha Isten elegendő bizonyítékot adott nekünk, hogy megismerjük az igazságot, akik kételkedni akarnak, azoknak lehetőségük is nyílik erre. Emellett a véges emberi lélekkel lehetetlenség teljesen megérteni a Végtelent, ahogy mindig is lesznek olyan rejtélyek, amiket soha nem fogunk egészen felfogni. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy Sátán is közbeavatkozik, mert így próbálja megrontani a felfogó képességünket: ezért sem szabad bálványozni az észt, mint az igazság legfőbb irányadóját. Az értelmet befolyásolja saját gyengeségünk. Emiatt büszkeségből túl megalázónak érezzük bevallani, hogy nem értünk némely igazságot. Néha nincs türelmünk, hogy megtanuljunk várni, míg több világosságot nem kapunk. Ezen felül a bűn szeretete is akadályoz az igazság elfogadásában, és azért, hogy eljussunk rá, őszinte vággyal kell éltetnie minket, hogy megismerjük, és olyan jó természetünk legyen, amivel engedelmeskedünk neki. A kételkedés és annak latolgatása helyett, amit nem értünk, arra van szükségünk, hogy élvezzük a már bennünk ragyogó fényt, és magunkon mérjük le a Szentírás igaz voltát. A tapasztalat nagyon jó bizonyítékokkal láthat el.
Ha Jézus szeretetének bőségében örülünk, a kételyek is eltűnnek. Ne engedjük magunknak, hogy az aggály szkepticizmussá és hitetlenséggé váljon: „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon.” (Zsidók 3:12)
Ma tedd le az Atya kezébe a kételkedéseidet! Nála már megvan mindre a válasz.