A bolondok hangszórója

„Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, akik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.” (2Korinthus 10:12)

A címet Sören Kierkegaard (1813–1855) dán filozófusnak tulajdonítják, mint jelenre vonatkozó figyelmeztetést, arra az időre, amiben a relativizmus álarcban diadalmaskodott az igazság fölött, és arra a mikrokozmoszra, ahol túlcsordul a tájékoztatás a felületesség, az extravagancia és a furcsaságok terén. Így vált a mai világunk pompás paródiává, amihez leginkább a szenzációhajhász napilapok, a TV-s realityk és beszélgető műsorok járulnak hozzá. Másfelől ott van William Shakespeare híres mondása is: „Leggyorsabban éjszaka [nő] a nyári fű.” Ez azt jelenti, hogy csendben növekszik, akárcsak minden nagyszerű és fontos dolog, anélkül, hogy valaki is felfigyelne rá, mindenféle csillogástól, ragyogástól mentesen. A reklámok dühöngésében ma már arra vagyunk kárhoztatva, hogy görbe tükrön át szemléljük a valóságot.
De nem szeretnék anélkül megállni korunk információs vétkeinek kritikájánál, hogy ne utaljak azok hibás magatartására, akik – ahogy Jézus mondta – szeretik a legjobb helyeket elfoglalni a díszebédeken, akik úgy adnak alamizsnát vagy imádkoznak, hogy az emberek meglássák és meghallják őket, akik Pál beszámolója szerint körbejárnak az egyházak között, és magukat dicsérik, miközben saját mércéjükhöz mérik magukat, és másokhoz hasonlítják önmagukat. Ahogy néha a statisztikákat és beszámolókat készítjük, a források látványos bemutatása, a lelki büszkeség, ahogy azokkal bánunk, akikkel nem értünk egyet, a szegény és gazdag tudattalan megkülönböztetése (Jakab 2:2–3): mind-mind a nagyképűség és önfelmagasztalás tettévé vagy gesztusává válhat.
Diszkrét, szerény, nyugodt, egyszerű, visszafogott magatartás: „ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed” (Máté 6:3), elismerve a másikat, megdicsérni őt, „mindenben [Isten] dicsőíttessék a Jézus Krisztus által” (1Péter 4:11; Kolossé 3:17): ilyen legyen az Ő nevét képviselők viselkedése. Nekik el kellene tűnniük az elvégzett munka mögött, és a sötétben maradniuk, ahogy Keresztelő János is tette: „Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.” (János 3:30) Ők jobban keresik Isten elfogadását és tapsát, mint a „nézőkét”, mert nem azt keresik, hogyan legyenek a figyelem középpontjában (Efézus 6:6). Csak ekkor takar majd be minket a Felséges árnyéka, ekkor nyerjük el Isten jóváhagyását, és ekkor fog beteljesülni az Ige: „Mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lukács 18:14)
Az Úr segítsen abban, hogy tapintatos és finom érzésű legyél!