Kultúra és vallás

„Mondom nektek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön?” (Lukács 18:8)

A következő néhány sorban megtalálható a válasz Jézus kérdésére. 1976 decemberében Saul Bellow zsidó-amerikai író beszédet mondott a Svéd Akadémián, miután elnyerte az Irodalmi Nobel-díjat. Az újságíró a tényeket így köti össze: „Bellow szembement az Író és a Társadalom témájával, és mintha próféta volna, így vádolt: »Mi, kortárs írók, eláruljuk az emberiséget. A modern regényíró a XX. század zűrzavarában elmozdult attól, mi alapvető, lényeges és maradandó. Már majdnem egy évszázada, hogy az irodalom ideákat, mítoszokat és stratégiákat használ fel. Esszék, könyvek hosszú sorában csak Baudelaire, Nietzsche, Marx vagy Freud gondolatait ismétli, melyek alig-alig képviselnek ma bennünket. Ők olyanok, mint a régészeti múzeum ősi szörnyei. A szerző harcában be kellett volna mutatni azokat a nagyszerű közös vágyakat, amik sokkal összetettebben, koherensebben és tisztábban határozzák meg, mi az ember, kik vagyunk, és mi az élet célja.«” (José María Carrascal, In: El País [Az ország], 1976. december 15., 33. o.)
Manapság a híres írók munkáit milliós példányszámban, többször is kiadhatják. A főbb modern nyelvű fordításokkal a világon sokfelé olvassák azokat, így egy lassú, de mélyreható befolyást gyakorolnak a társadalomra. Sok író kijelenti magáról, hogy biztosan ateista vagy jobb esetben agnosztikus és független szellem, de mindegyikük rajta hagyta az ideológiai lábnyomát a kortársainkon.
Ha valaki ateista, az nem azt jelenti, hogy ő másoknál bölcsebb vagy intelligensebb. Ezért is tette ezt a vallomást Mario Vargas Llosa: „Mostanra a kultúra képtelenné vált átvenni a vallás helyét, mert a kultúra többé nem kínál komoly és mélyenszántó választ az emberiség fontos kérdéseire az életről, halálról, sorsról és történelemről. Bár némelyik igazán briliáns intellektuel próbál arról meggyőzni minket, hogy a tudás egyetlen logikus és racionális végkövetkeztetése az ateizmus, az átlagemberek mégis hittel keresik tovább a halál utáni tovább élés reményét, amiről eddig se tudtak lemondani. A vallás nemcsak indokolt, hanem nélkülözhetetlen egy demokratikus társadalomban.” (In: El País, 2011. augusztus 28.)
Még ma is, továbbra is szükség van hitre.