Tedd hüvelyébe a kardodat!

 „Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-e kiinnom a pohárt, amelyet az Atya adott nekem?” (János 18:11)

A spanyol polgárháború kitörése után mindössze néhány hónappal egy 19 éves férfinak, Jose Maria Gironellának el kellett menekülnie Franciaországba, mert szülővárosában, Gironában veszélybe került az élete. Az édesapja elkísérte a határig, és nem sokkal később a francia rendőrség őrizetbe vette és kihallgatta. A nadrágzsebében valami olyat talált, amit addig nem is látott, hogy ott lenne. Az apja csúsztatott oda neki egy búcsúüzenetet. A cetlit olvasva Gironella nagyon meghatódott: „Senkit se ölj meg, fiam! Édesapád: Joaquín.”
Ő nem azt mondta neki, amit minden más apa tett volna egy háborús búcsúzásnál: „Vigyázz az életedre, fiam, legyél óvatos, hogy ne öljenek meg.” Joaquín inkább arra kérte: „Senkit ne ölj meg”, mert bár azt szerette volna, ha a fiú épen és egészségesen jön vissza, ő azt akarta, hogy ne szennyezze be a kezét vérrel, még önvédelemből sem. Milyen érdekes, hogy az író édesapjának épp az jutott az eszébe, amivel Jézus intette Pétert a Gecsemáné-kertben: „Tedd hüvelyébe a te szablyádat!” A keresztények a béke hírvivői, az életet átalakító béke, az egyénileg megtapasztalt és aztán az így ösztönző béke hírvivői. Krisztus, az erőszakmentesség legnagyobb védelmezője számára nincs olyan veszélyes körülmény, önvédelem vagy túléléshez szükséges helyzet, ami igazolja egy embertárs megölését, még ha ellenségről van is szó. Invázió esetén nincs igazságos háború, és semmiképp nincs Isten nevében indított szent háború. Nem létezik jure belli (háború joga), amivel Francisco de Vitoria Domonkos-rendi szerzetes védekezett 1532-ben. Jézus azt parancsolja a hódító háborúknak, Dávid király, a „vér embere” katonai hadjáratainak, a keresztesek mészárlásainak a hitetlen muzulmánokkal szemben, az inkvizíciónak és borzalmas autodaféinak (ami az elítélt kivégzés előtti nyilvános büntetése), a vallásháborúknak, az iszonyatos zsidó holokausztnak, a ruandai népirtás értelmi szerzőinek, akiknek többsége keresztény volt, vagy a bosznia-hercegovinai etnikai tisztogatás felelőseinek, minden olyan erőszakos embernek, aki Péterre hasonlít
azon az éjjelen, mikor elfogták a Mestert: „Tedd hüvelyébe a te szablyádat!”  Ahogy Málkus esetében tette, az Úr Krisztus a szeretet és együttérzés gesztusa-
ként saját kezével fogja meggyógyítani az erőszak áldozatait. Így mindenki tudja majd, hogy „van Isten az égben”.