„Homo homini lupus”

„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9)

Thomas Hobbes angol filozófus népszerűsítette Leviatán című munkájában a latin mondást: „homo homini lupus”, azaz: ’ember embernek farkasa’. Átélte a véres angol polgárháborút 1642-től 1651-ig.

Az emberek saját fajtájuk farkasaihoz, ragadozókhoz hasonlítanak. Jeremiás próféta, a Biblia írója a szív szót használja a legtöbbször, hogy az emberi vágyra utaljon vele, alátámasztja vele Plautus latin mondását, mint például: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9), és „nem követik többé gonosz szívüknek makacsságát” (3:17). Ezékiel „kemény arcú és ma- kacs szívű” személyekről beszél (Ezékiel 2:4), „akiknek szívük az ő fertelmességeik és utálatosságaik szíve szerint jár” (11:21), akiknek „kőszívük” van (11:19; 36:26).

Csakis az ördög gyilkos ösztönzése képes elárasztani az emberiség krónikáját Ábel testvérgyilkosságától kezdve napjainkig olyan sok erőszakos halállal, mé- szárlással, népirtással, holokauszttal, terrorizmussal és kegyetlenséggel, amit egyik ember követ el a másikkal szemben. Guy Richard francia történész L’Histoire In- humaine [Az embertelen történelem] című könyve egy rettegést kiváltó elbeszélés az emberek által mások megkínzására, szenvedés okozására, megcsonkítására és legyilkolására használt minden eszközről, ravaszságról és fegyverről. És anélkül, hogy a történelem ezen tragikus eseményeit igénybe kellene vennünk, a hírek eseményei annyira hatnak ránk a főcímeikkel, hogy minden nap megzavarnak minket.

A ma reggeli vers azt kérdezi, vajon ki képes megérteni az emberi szívet. Isten válasza így hangzik: „Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő utai szerint és cselekedeteinek gyü- mölcse szerint.” (Jeremiás 17:10) Egyedül a mennyei Atya semlegesítheti a világ fejedelme borzalmas munkáját a szív átformálásával. Új szövetséget köt velünk, az újjászületés és szeretet szövetségét, amivel azt ígéri meg: „És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok nektek hús- szívet.” (Ezékiel 36:26)

Reménnyel és bizonyossággal tölt el a szívünk átformálására tett ígéret. Mert „van Isten az égben”, így a jövőnk is nagyon különböző lehet a jelenünktől.