A kegyelem forradalma

„És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra, Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.” (1Timótheus 1:12–14)

Isten országa, a jobb világ valójában a lelki újjászületéssel kezdődik, ami az emberen belül hat. Aki nem változtatja meg az emberi szívét, képtelen lesz megtörni a világban levő fájdalom bilincseit. A Krisztushoz megtérés, a Szentlélek munkája a legradikálisabb és legmélyebb forradalom, ami történhet a jobb világ eléréséhez. Jézus erről az egyetlen forradalomról tanított, és erre jó példa Pál tapasztalata.
A keresztények állhatatos, istenkáromló és ráadásul erőszakos üldözőjéből Isten az evangélium hű követévé, a béke, szeretet és emberek közti egyenlőség építőjévé alakította át őt. Megtérésének leírása a leglelkesítőbb olvasmány: „Ideig-óráig hatalmas eszköz volt Sátán kezében, hogy általa lázadó terveit véghezvigye Isten Fia ellen. Ezt az irgalmatlan üldözőt azonban Isten csakhamar felhasználta annak a gyülekezetnek építésére, amelyet most pusztítani igyekezett. Az választotta ki Sault, aki még Sátánnál is hatalmasabb, hogy betöltse a vértanúhalált szenvedett István helyét; hogy prédikálja Krisztust, szenvedjen az Ő nevéért, és terjessze mindenfelé az Ő vére által szerzett üdvösség üzenetét.” (Az apostolok története, 102. o.) Az egyház egykori vakmerő üldözője mostanra Isten erőteljes eszköze és a mennyei szeretet csatornája lett, ahogy a Filemonnak írt soraiban is láthatjuk:
„Kérlek téged az én fiamért, akit fogságomban szültem, Onésimusért, aki egykor teneked haszontalan volt, most pedig mind neked, mind nekem nagyon hasznos. Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz! Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban. De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen. Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza. Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint szeretett atyafit, kiváltképpen nekem, mennyivel inkább pedig neked, mind testben, mind az Úrban.” (Filemon 1:10–16)
Ez a kegyelem csöndes, békés, hatékony és mélyreható forradalma, amit a jó Isten a te szívedben is elvégezhet ma.