Január 31. - Sola Scriptura

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.” (Máté 4:4)

Az 1909-es generálkonferenciai ülésre május 13-a, csütörtöktől június 6-a, vasárnapig került sor. Ellen White akkor már 82 éves volt. Lehet, hogy már megérezte, ez lehet az ő utolsó megjelenése egy ilyen világkonferencián. W. A. Spicer, a Generálkonferencia titkára így írt Mrs. White-nak a konferencia zárásakor elhangzott búcsúszavairól: „Kinyitotta a Bibliát, majd felemelte az összegyűltek előtt, és így szólt: »Testvéreim, rátok bízom ezt a könyvet.« Ezzel minden további szó nélkül becsukta a Szentírását, és lesétált az emelvényről. Ezek voltak Ellen White utolsó elhangzott szavai a világszéles maradék egyházban.” (The Spirit of Prophecy in the Advent Movement [A prófétaság Lelke az advent mozgalomban], 30. o.) Ellen G. White világosan kifejti, Isten egyházában ki a Biblia legfőbb hatalma:

„De az Úrnak lesz egy népe a földön, amely minden tanítás normájának és minden reform alapjának a Bibliát és csakis a Bibliát tartja. A tudósok nézetei, a tudomány következtetései, a többség hangja, az egyházi zsinatok hitvallásai és határozatai –   amelyekből oly sok és sokféle van, mint az általuk képviselt egyházakból – külön-külön és együttvéve sem tekinthetők bizonyítéknak egyetlen hitpont mellett, sem ellen. Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdezzük meg, hogy mit szól hozzá az Úr!” (A nagy küzdelem, 595. o.)

Luther és a többi reformátor felszólalt a katolikus egyház akkori visszaéléseivel szemben, kritikai szereppel ruházva fel a Szentírást a dogmatikai és önkényes szokásokkal ellentétben. Ezért is a Sola Scriptura evangéliumi elve az lett, ami: a Biblia az egyedüli szabály, amit hitben és erkölcsi szempontból követünk a hagyomány helyett, míg a katolikusoknál a kinyilatkoztatás másodlagos forrása volt. A Sola Scriptura elvét életben tartották és biztosították a menny követői: „Igéjében Isten bemutatta nekünk az üdvösség elnyeréséhez szükséges ismereteket. A Szentírást az Úr akaratának hiteles, tévedhetetlen kinyilatkoztatásaként kell elfogadnunk. A Szentírás a jellem mércéje, tanításaink zsinórmértéke és tapasztalataink próbaköve.” (I. m., VII. o.)

Neked van Bibliád? Melegen ajánlom, hogy minden nap tanulmányozzad. Sok embertársad más-más korszakokban az életét adta ezért a szent Könyvért.