Január 25. - Isten nem hagyja cserben a gyermekeit

„És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük nektek; hogy a kívülvalók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek.” (1Thesszalonika 4:11–12)

A gazdasági válságok egyik legdrámaibb következménye a munkanélküliség megugrása. Spanyolországban emiatt a munkaképes korú személyeknél négyből egynek már nem volt munkája. Micsoda valódi emberi és gazdasági katasztrófa! Egyszer Rainer Maria Rilke író meglátogatta Auguste Rodin szobrászt Párizsban, és megkérdezte tőle:

–  Hogyan kellene nekünk élni?

–  Dolgozva – felelte Rodin.

–  Értem már – reagált rá Rilke –, úgy érzem, ez, hogy a „dolgozni annyit tesz, mint meghalás nélkül élni”, levezethető abból, hogy „ha nem dolgozom, akkor anélkül halok meg, hogy éltem volna”.

Ez így működik. Ezt a drámát tapasztalják meg az emberek milliói, akik világszerte szenvednek a munkanélküliségtől.

„De van Isten az égben”, még ha el is veszítem a munkámat, és nincs mit ennem otthon. Ő ott van, ha nem jutok hozzá az első munkahelyemhez, vagy mert már elmúltam 55 éves, és senki nem szeretne alkalmazni engem. Ő ott van velem, mikor dolgozni akarok, de nem tudok, mert a munkahelyek bezártak, és fogalmam nincs, hol nézzek alkalmazás után. Isten ott van, mikor haszontalanul peregnek le a napok a munkaügyi központban, és nem elégíthetem ki családom étkezési és más alapvető szükségleteit. Akkor is ott van, ha az államtól kapott javak végüket járják, és belefásultam, hogy a társadalom peremén vagy parazitaként éljek a munkanélküliségem miatt.

Ne felejtsük el, hogy „az Úr a munkát az ember áldására jelölte ki, hogy lefoglalja vele az értelmét, erősítse a testét, és fejlessze a tehetségét… A nehéz munka és a gondoskodás életét… szeretetben tűzte ki célul… Ez a Teremtő nagy tervének része volt, hogy helyreállítsa az embert a romlásból és a bűn lealacsonyításából.” (Pátriárkák és próféták, 50, 60. o.) A kellemes és felélénkítő munka már a bűnbeesés előtt, de azután is az Úr tervét képezte az ember részére. Pál arra intette a thesszalonikaiakat, hogy a szorgalom és a munka őszinte megélhetést biztosít, és legyenek jó példák az idegenek számára. Ha ez így van, miért nem kérjük Istent, hogy adja meg nekünk az általa megáldott munkát? Dávid is tudta ezt, mikor erről írt: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” (Zsoltárok 37:25)

Az Úr segítsen ma, hogy bízz az Ő ígéretében, és hűséges legyél az Igéjéhez!