Január 23. - Ragadd meg a napot!

„Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek utaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten téged ítéletre von!” (Prédikátor 12:1)

A Prédikátor könyve témája: a carpe diem (élj a mának) gyakran felbukkan a világirodalomban is. Maga a római költő, Horatius alkotta meg az Ódájában ezt a szókapcsolatot a Kr. e. I. században. Ebből született meg az újjáéledt, vidám, könnyű szívű és profán változat, amit Garcilaso de la Vega (egy XVI. századi spanyol költő) fogalmazott meg a 23. szonettjében:

„Gyűjtsd össze a vidám tavasztól az édes gyümölcsöt, mielőtt a dühös időjárás lefedi a gyönyörű csúcsot a hóval.”

Prédikátor könyvében az életet, a szépséget és a fiatalok kedvteléseit átmeg átszövi két időre vonatkozó kötőszó: az „amikor” és a „mielőtt”, de azzal a lényegi különbséggel, hogy Salamon megemlíti a legvégén azt az isteni igazságszolgáltatást, amiről a többi költő megfeledkezik.

„De van Isten az égben”, még akkor is, ha egy élénk, vidám, ám felelőtlen élménnyé alakítom át az életemet, és mikor a lehetőségeket és az életcélokat a munka helyett örömmel és szórakozással kapcsolom össze. Ő akkor is ott van, ha az engem vezető normákat a szívem impulzusai és a körülményektől való függések diktálják. Az Úr akkor is jelen van, ha én vagyok a legfontosabb önmagam számára, létezésem középpontja vagyok, anélkül, hogy tekintettel lennék a Mindenhatóra, a szüleimre, a tanáraimra vagy a barátaimra. Isten ott áll, még ha úgy is döntök, hogy szenvedélyesen és erőteljesen kiélvezem az érzelmek sürgetését, amiket a látvány, a tapintás, az ízlelés és az érzelem nyújt, mikor ezek nincsenek mennyiségi vagy minőségi kontroll alatt, és úgy akarom kiélvezni életem minden egyes pillanatát, mintha az az utolsó volna.

Sose feledkezzünk meg arról, hogy bár szabad akaratunk van, és határozhatunk úgy, hogy megtesszük vagy hogy nem tesszük meg ezt vagy azt, de emellett erkölcsileg is felelősek vagyunk a cselekedeteinkért. Az intelligenciánknak és a lelkiismeretünknek kell szabályoznia az érzéseinket és az értelmünket. Ahogy a Szentírás is kifejezi, amit vetünk, és amit építünk, annak romlatlan eredménye van, és ezt az idő és az élet fogja letesztelni. Végezetül Salamon így összegzi a témát: „Az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (Prédikátor 12:15–16)

Bárcsak az Úr segítene megragadni az idődet!