Január 20. - A sírás idején

„Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.” (Jób 3:24)

Voltatok már valaha depressziósok? Kellett már szednetek valamit szorongásra? Tudtátok, hogy a német ajkú Svájcban a depresszió népbetegségnek számít? Karl Stambach, egy svájci-német kolléga nagyon érdekes igehirdetést tartott a depresszióról, amin én is jelen voltam. Szolgálatom során kétszer kellett közbelépnem öngyilkossági kísérleteknél depresszió miatt: az elsőnél sikerrel jártam, de a második borzalmasan végződött. Egy nagy gyülekezet előtt állva emlékszem vissza egy másik drága munkatársamra, aki egyik nap megvallotta nekem: „Carlos, néha azt kívánom, bár halott lennék!” A depressziós állapot fogva tartja az értelmünket és az akaratunkat, borzalmas, kontrollálhatatlan, abszolút negatív, látszólag nincs vége, és irracionális. Amint Jób is mondta: „Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam.” (Jób 3:24–25)

Akkor is „van Isten az égben”, ha az életkörülmények túlterheltek, és képtelennek érzem magam folytatni, mikor elbátortalanodtam, mikor nem látom a fényt az alagút végén, és az életem túl bonyolultnak tűnik, annyira, hogy meg akarok halni, és mikor az orvosok elmondták, hogy depressziótól szenvedek, nem érzem jól magam, és nem tudom, hogy másszak ki mindebből. Sajnos mára a depresszió divatos betegség lett. Milliók szenvednek tőle, főleg a fejlett társadalmakban és meglepő módon az egyházakban is.

Sose feledjük, hogy Isten sok-sok gyermeke is elbátortalanodik és kétségbe esik a lélek hiányosságaként: gondoljunk csak Jóbra a megpróbáltatása között, Ábrahámra, miután legyőzte a királyokat a síkságon, Józsefre, mikor eladták a bátyjai, a Mózes örökségébe lépő Józsuéra, aki elkezdte a föld meghódítását, Dávidra, aki elbújt Izrael királyának büntetése és a halál elől, Illésre, akit Jézabel üldözött, és a halálát kívánta, de többek között Jeremiásra, Keresztelő Jánosra és Péterre is. Igen, valóban igaz, depresszió sújtja életük különböző pontjain Isten hívő gyermekeit is.

Az Úr tudja, milyen törékeny minden egyes gyermeke, és milyen érzelmi válságot vagyunk képesek elviselni. Bármilyen helyzetben emlékeznünk kell, hogy mehetünk „bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsidók 4:16).