A semmiért félte Jób az Istent?

„Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-e Jób az Istent? Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.” (Jób 1:9–10)

Jób könyve központi témája a hit. A történet bevezetőjében Sátán Isten elé hozza Jób hitének természetét: Vajon a semmiért féli az Urat? Semmiért hisz és bízik benne? Az ördög azt sejteti, hogy Jób hite és Isten iránti szolgálata csupán önző indokból fakad. Ráadásul visszautasítja, hogy létezne őszinte és önmagában jó hit. Sátán szerint a hit azt nézi, mit kaphat, nem pedig önmagában létezik. Így   azt javasolja a Mindenhatónak, hogy vonja vissza a pátriárkától az áldásokat, és úgy már feltárul Jób valódi énje. És így kezdődik a hitpróba. Az Úr megengedi az ördögnek, hogy csapásokat hozzon Jóbra: először kiforgatja a vagyonából, majd elveszi a házát és a gyerekeit, végül egy szörnyű betegséggel támadja meg a testét. De a bibliai vers elmondja: „Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.” (Jób 1:22) Végül feltűnik a pátriárka felesége is a színen, aki az ördögi vádban érdekelt és önző hitet példázza: „Erősen állasz-e még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!” (2:9) Jób szilárd hite még egyszer felbukkan: „Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-e el?” (10. vers)
Néhány meghatározás szerint az önös hit: haszonleső, és ez minden más tulajdonság elé helyezi a hasznot és a használhatóságot. A haszonleső hit körmönfont, és összekeveri Istent az áldásokkal, tehát ha védelmet, odafigyelést és jólétet kapunk tőle, akkor az Úr valóságos. De ha csapások, szenvedés és szerencsétlenség ér, akkor Isten elfeledkezett rólunk, és kételkedünk a létezésében. A hithősök csarnokában azt olvassuk, hogy Mózes „erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant” (Zsidók 11:27). És Jób rendkívüli, boldog lezárású tapasztalata során a pátriárka végül felismeri: Eddig „az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged” (Jób 42:5).
Ma arra kérd az Urat, segítsen követned Jób példáját, szilárduljon meg a hited, és te is átélhesd, hogy „van Isten az égben”.