Mint az agyag a fazekas kezében

„Vajon nem cselekedhetem-e veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izrael háza? – ezt mondja az Úr. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izrael háza!” (Jeremiás 18:6)

Jeremiás üzeneteinek példázatai közül a fazekas és az ő edénye a legrealisztikusabb. A hitehagyás, a drasztikus változások és az Isten népét fenyegető veszélyek idejében a próféta azt a parancsot kapta, hogy a menny miként ábrázolja a zsidóknak küldött üzenetét: bemegy a fazekas házába. Ott látta, hogyan készít a mester a megmunkált agyagból edényt: ami nem jól sikerült, az összeroppant a keze között, és újra kellett kezdenie, még egyet csinálnia. Milyen tanulság rejlik a fazekas és az edény példázatában?
1.    Mi csak nedves, puha, formázható és hajlítható agyag vagyunk, akikből számtalan formát készíthet a mennyei Fazekas.
2.    Csak forgunk és forgunk körbe az élet kerekén, átmegyünk a körülményeken és élményeken, néha az egyik jól, a másik meg rosszul alakul, mely formál vagy deformál minket.
3.    Az Ő kezében vagyunk: az ujjaival dolgozik rajtunk. Isten felhasználja az élet csavarjait, hogy megformázza a jellemünket. Semmi nem szerencse kérdése az életünkben: az agyag minden fordulata mennyei gondviseléssé válik.
4.    Az Úrnak terve van számodra. Az égi Fazekas nem készít mindenkit ugyanolyanra, és nem sorozatban gyárt le bennünket. Az ujjlenyomata révén lesz a jellemünk egyedi, mégis használható.
5.    Nem mindig ér el sikereket velünk a mennyei Fazekas, mert nem veszi el tőlünk a szabadságunkat. Az emberi agyag nem egy tehetetlen massza, hanem mindenki részt vesz a folyamatban engedelmesen vagy lázadva, és van, hogy az edényünk emiatt összetörik a kezében.
6.    Az Úr nem dobja ki az agyagot, ha az nem tetszik neki. A kerék mellett vizet tart, hogy azzal újra benedvesítve az agyagot egy másik edényt kezdjen el készíteni. Így foglalkozik türelmesen velünk a menny.
Egyikünk sem tökéletes, vagy olyan, aki elérte volna már az ideált, amit Isten minden gyermeke számára tartogat. Bizonnyal egynél többször követtünk már el hibákat. Hányszor tört össze az edényünk a mennyei Fazekas kezében? Hányszor kellett már újrakezdenie velünk? Tudatában vagyunk a lázadásunknak vagy az engedelmességünknek? Nem szabad kihasználni az Úr türelmét, hanem inkább a tarzuszi Saulhoz hasonlóan azt kellene mondanunk: „Mit cselekedjek, Uram?”
Mivel „van Isten az égben”, segíthet legyőzni a jellemhibáidat és rossz beidegződéseidet. Bízz az Úrban, és hagyd, hogy munkálkodjon benned!