Január 15. - A válságban megmutatkozó jellem

„Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem múltam, mihelyt megszülettem?” (Jób 3:11)

Szegény Jób… Kétségbeesett felkiáltása a kétségbeesett férfié, aki úgy érzi, semmibe veszi Isten. Pár nap alatt mindent elvesztett: vagyont, gyerekeket, egészséget és feleséget… És ha lehet, még rosszabbat is elvesztett ezeknél: az önbizalmát, hogy túljut mindezen. Barátai azt sugallták, hogy a vele történtek a bűne következményeként estek meg. Ezt mondta Cófár: „Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt. De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened! És jelentené meg neked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett neked a te bűneidből.” (Jób 11:4–6) A pátriárka azonban még a halált kívánva sem tagadta meg bizalmát és reményét az Üdvözítőben. „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek énbennem.” (Jób 19:25–27)

„De van Isten az égben”, mikor minden rosszra fordul, ha látszólag kudarc, tragédia és szenvedés támad ránk; mikor a gondok csak megduplázódnak, és nincs enyhülés; mikor nem látjuk Isten kezét az életünkben; ha a menny elnémul, és érzéketlen a kérelmünkre, és mikor úgy tűnik, az Úr elhagyott bennünket. Mikor nem értjük, miért történik meg ez vagy az, például egy komoly betegség, a munkahely elvesztése vagy az egyik szerettünk halála, időnként feltesszük a kérdést: „Miért mi?” De Ő ekkor is ott van velünk.

Soha ne feledjük, hogy a mi Istenünk felkarol, aki szeret, megvéd minket, és a tenyerén hordoz. Képes rá, és tudja, hogy változtassa meg a körülményeket, és tudja, hová akar vezetni minket. Ő váratlan módon válaszolt Jób hitére és bizalmára. A pátriárka, aki korábban elveszítette az élet illúzióját, nemcsak megbánta a tiltakozását, hanem be is ismerte: „Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nekem, és fel nem foghatom.” (42:3)

Ma se feledkezzünk meg arról, hogy a válságban mutatkozik meg a jellem. A szenvedés csak ideig-óráig tart. Ne add fel emiatt! Jobb, ha elhiszed, akárcsak Jób, hogy saját szemeddel fogod meglátni Jézus visszatérését a világba.