Az úrvacsora üzenete

„Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt,  az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.” (1Korinthus 11:26)

A gyülekezeti szolgálatok közül az egyik legemlékezetesebb pillanat az úrvacsora megünneplése, ahol a hívők újra kibékülnek Istennel, és elnyerik a megbocsátását. De néhány szót bizony olykor elfelejtünk ezekben az ünnepélyes percekben:
„Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.” (1Korinthus 11:26) Az úrvacsorának valóban nagyszerű központi üzenete van: „Az úrvacsorai istentisztelet Krisztus második eljövetelére mutat. A Megváltó arra szánta, hogy életben tartsa a reménységet a tanítványok elméjében. Valahányszor összejöttek, hogy megemlékezzenek a haláláról, felidézték, amikor Jézus »vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. Mondom pedig nektek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában« (Máté 26:27–29). Megpróbáltatásaik közepette vigasztalásra leltek Uruk visszatérésének reménységében. Kibeszélhetetlenül drága volt számukra a gondolat: »Valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.«” (Tanácsok a gyülekezeteknek, 302. o.)
Ez azt jelenti, hogy ha ez a szentség olyan rítus, amit azért ünneplünk meg, hogy azzal is Jézus visszatérését hirdessük a világba, akkor nem szabad elutasítanunk az eseményen való részvételt. Ezen kívül arra is emlékeztet, hogy nem vagyunk egyedül ebben a bűnös világban, mert Ő nemsokára eljön, és a szeretete segítségével egységben maradunk, hogy legyőzhessünk minden akadályt. „Jézus szeretetének kényszerítő erejét mindig frissen kell tartanunk az emlékezetünkben. Krisztus azért szerezte az úrvacsorai istentiszteletet, hogy az beszélhessen nekünk Isten szeretetéről, amit Fiában fejezett ki irántunk. Csak általa lehet egység a lelkünk és az Úr között. A testvér és testvér közti egységet és szeretetet Jézus szeretetének kell megszilárdítani és örökre megtartani. Nem kevesebb, mint Krisztus halála tudta ezt hatásossá tenni számunkra. Egyedül az Ő halála miatt tekinthetünk örömmel a második eljövetelére. Az Ő áldozata a mi reménységünk középpontja. Ehhez kell rögzítenünk hitünket.” (I. m.)
Adj hálát Istennek az úrvacsoráért, és ne hanyagold el a részvételt a következő alkalommal, mikor megtartjátok!