Január 12. - Pandór a szelencéje

„Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!” (Zsoltárok 71:5)

Hésziodosz Munkák és napok című költeményében meséli el nekünk, hogyan lopta el Prométheusz a tüzet az istenektől, és adta oda az embereknek.  Zeusz, a főisten, nagyon megharagudott rá ezért, és úgy határozott, hogy megbünteti: elrendelte egy Pandóra nevű nő megteremtését, akit elküldött Prométheusz testvéréhez, Epimétheuszhoz. Epimétheusz beleszeretett a lányba, és feleségül vette. De Pandóra magával hozott egy titokzatos szelencét, ami tele volt az összes gonoszsággal, ami csak betöltheti a világot gonddal és szenvedéssel, de azokkal is, amik orvosolják és helyrehozzák a sok bajt. Epimétheusz óvta Pandórát a ládikó kinyitásának veszélyétől, de ő az egyik végzetes napon áldozatul esett a kíváncsiságának, és kinyitotta. Így minden borzalom kiszabadult, és neki támadt a boldogtalan halandóknak. Ám az összes gyógyír is szabaddá vált, de ezek visszatértek az Olümposz hegyére az istenekhez. Pandóra, az első asszony, megrettenve a tettétől, gyorsan visszazárta a szelencét, így benne maradt a remény ajándéka, ami az emberiséget szorongató gonoszságok legyőzéséhez szükséges. Pandóra szelencéjének mítoszával magyarázták az ősi görögök a gonosz és annak helyrehozása eredetét.

A mennyei Gondviselés megtöri a gonosz végzetes erejét, alternatívákat kínál rá, megígéri, hogy ideiglenesen bezárja egy helyre, így keltve reményt a világban. A remény több a három keresztény erénynél, több mint illúzió: életstílus, Isten gyermekeinek, de főleg azoknak az életstílusa, akik az advent várakozásában élnek. A Biblia üzenete reményt kelt. Ha hiszünk Istenben, akkor benne remélünk, és reménykedünk abban, hogy felülkerekedik a jelenünk fájdalmas, előre nem látott eseményein és a jövő szomorú, rossz előérzetén. Azt jelenti, hogy biztonságban élünk, bízunk abban, hogy Isten közbelép az érdekünkben, és nemcsak itt és most, hanem az örökkévalóságban is vele együtt.

Ezzel a reménnyel az élet, ahogy Ellen White megfogalmazza, bizonyságtevés a világ felé: „a reménységben örvendezve” (Róma 12:12). „Bárhová megyünk, vigyük magunkkal a keresztény reményteljességet és vidámságot, így akik nincsenek kapcsolatban Krisztussal, vonzó lesz előttük a vallás, amiről beszélünk, a hitetlenek is megértik a hitünk következetességét.” (Lift Him Up, 244. o.)

Jézus segítségével ma az arcod vissza fogja tükrözni ezt az áldott reménységet, és kegyelme bármilyen szomorúságtól megszabadítja a szívedet. Kérd Őt erre!