Te hány talentumot kaptál?

„Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nekik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.” (Máté 25:14–15)

Jézus prófétai beszédének három célja is volt, ami szintén meghatározza Máté írásának szerkezetét (Máté 24:4–36). Óvja az egyházat az időre vonatkozó hamis eszkatológiai találgatások csalódásától, és bejelenti a végidő igazi jeleit, melyek elvezetnek minket a parouszia (az advent) megnyilatkozásához. A második egységben (24:37–44) arra figyelmeztet, hogy legyünk éberek, mert nem tudjuk, mikor jön el az Úr. Krisztus a váratlan vagy hirtelen megérkező parousziát jelenti be. A harmadik rész (24:45–25:46) négy példázatot tartalmaz, arra hívatott, hogy elmagyarázza, mit jelent az éberség, és hogy kellene az egyháznak élni az adventi várakozás közben.
Ez a négy példázat mind a tevékeny várakozásról szól, mikor egy meghatározott munkával kell foglalkozni (Márk 13:34). Szoros kapcsolat van a várakozó magatartás és a keresztény sáfárság között: 1) a jó sáfára és az Isten szeretete (az utolsó ítéletről szóló példázatban), 2) Isten házának sáfára (a két szolga példázatában), 3)    az egyháznak adott talentumok sáfársága (a talentumok példázatában) és 4) a hit ajándékának sáfára (a tíz szűz példázata által).
Most főleg a talentumokról szóló példázatot bontjuk ki. Ebben a hűtlen szolga egy talentumot kapott, és nem ment utána, hogyan sokszorosíthatná meg. A hanyag szolgának nem volt hatalmas bűne. Nem osztotta szét vagy nem vesztegette el ura vagyonát. Abból állt a vétke, hogy nem kezdett semmit a rábízott talentummal. Ezen kívül a félelem bűnét is elkövette, hiányzott belőle a bátorság, hogy kockáztassa az ismeretlent, és elfogadja az új tervek jelentette kihívást. Azzal vétkezett, hogy úgy tett, mintha oka lett volna rá. Gondatlan intézkedéséért a saját urát és a körülményeit tartotta felelősnek. Végül a példázat megtanítja nekünk az Úrért végzett szolgálatban az arányosság bibliai törvényét: azt, hogy milyen viszony van azok között, akik adnak, és akik kapnak; milyen viszony van a kis dolgokban hűségeseink között, és hogy milyen sokat bíz ránk az Úr; és milyen viszony van azok között, akiknek van és ők még többet kapnak, és akiknek nincs, és ők mindent elvesztenek. Minden a cselekvő várakozást, azt a munkát szolgálja, amit be kell fejeznünk, hogy az Úr eljöjjön.
Mivel „van Isten az égben”, igyekezz, hogy ma hűséges legyél még a kis dolgokban is.