Halogatott reménység, beteg szív

„A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kívánság életnek fája.” (Példabeszédek 13:12)

2014. október 22-én, e könyv megjelenésének évében már 171 éve volt annak, hogy az adventisták az Úr visszatérésének közelségét hirdetik. Mi egy olyan mozgalom vagyunk, ami a végidőről szóló pontos üzenettel kezdte meg a vallásos utazását: „eljött az ő ítéletének órája” (Jelenések 14:7), de ez az ítélet még nem teljesedett be. Ma ismét csak a második eljövetel késéséről beszélünk, mivel egyházunk nem kerülheti meg ezt a problémát, mert a második eljövetel késésének helyes értelmezése nemcsak megmagyarázatot és feloldást ad az egyház létezésének okára, hanem tagjai külsődleges és belső gyakorlatának igazi kulcsa is lesz. Vajon mi, hetednapi adventisták tévedünk, mikor történelmi időre jelentjük be az Úr visszajövetelét? Vagy ahogy olyan sok keresztény, nekünk is az idő abszolút végéig kellene halasztani, ami már nem köthető a kronológiával össze? Nem! A megváltás próféciái és terve az emberiség történelmének kontextusában találkozik össze és oldódik meg.
Miért nem jött még vissza az Úr Jézus? A Példabeszédek könyvében levő Ige azt mondja, hogy „a halogatott reménység beteggé teszi a szívet”, és az adventisták tényleg szenvedhettek a késedelem okozta válság következményeitől. Krisztus óvott minket ettől. Végidei beszédében négyből 3 példázatban a késésről beszél. A két szolga példázatában a hanyag szolga már a várakozásba belefáradva így kiált fel:
„Halogatja még az én uram a hazajövetelt” (Máté 24:48), és megadja magát a következetlen életvitelnek. A tíz szűz példázatában a Megváltó felhívja a figyelmünket, hogy „késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának” (Máté 25:5). A talentumok példázatában Jézus elmondta, hogy „sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velük” (Máté 25:19). Csak óvatosan! A késés miatti válság bizonytalanságot okozhat közöttünk az üzenetünk vonatkozásában, már nem ért mindenki egyet az alapelvekben, és feladják a hirdetését. Emiatt gyökeret verhetünk a világban, úgy érezve, hogy elvesztettük az átmeneti jellegünket, és ennek etikai és lelki következményei lehetnek az életünkben. Ellen G. White ezt nyilatkozta: „Valójában ez csak egy látszólagos késlekedés, mert a kijelölt időben el fog jönni az Urunk.” (Manuscript Releases, X. kötet, 270. o.) És mikor is jön el? Nemcsak mint időponttól, hanem mint küldetéstől is eltávolodtunk a második eljöveteltől: a lelki felkészüléstől és a világ előkészítésétől Isten fogadására.
Ma arra kérd az Urat, hogy segítsen a küldetésed teljesítésében.