A mennyei hangok

„Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.” (Lukács 21:31)

Jézus idejében a zsidó társadalmat eltöltötte a hamis Messiás-várás, ami még saját tanítványait is elcsábította. Volt valami közös a farizeusokban, esszénusokban és zelótákban: mind a Messiás, egy lelki és katonai vezető közeli megjelenésére vártak, aki majd megalapítja Izrael teokrata országát, aki minden pogány nemzetet alávet Dávid helyreállított királysága jogarának. Prófétai beszédében Krisztus a tanítványoknak válaszként helyre szerette volna igazítani ezeket a várakozásokat, hogy ne hagyja őket ebben a jövetelével kapcsolatos bizonytalanságban. Az üzenete egyszerre kötelező érvényű és megnyugtató is. A végidő jelei inkább a mennyei kegyelem felhívásai a lelki felkészülésre a várakozás idején, mint kronológiai jelzések, inkább
általános irányoknak, mint elszigetelt eseteknek kell érteni azokat.
A Jelenések könyvét a mennyei hangok könyvének is szokták hívni. És ha a mennyei hangok folyamatosan hangzottak a történelemben, a vég idején felerősödnek, hogy gyakoribbá, ellentmondást nem tűrővé és erősebbé váljanak. Olyanok, mint sok víz zúgása, mint hét mennydörgés morajlása, mint az ordító oroszlán, mint egy nagy sokaság szava, mint a trombita hangja. A mennyből jövő hangok Isten – az emberiséghez és az egyházhoz intézett – kiáltásának tűnnek, amivel kijelenti, hogy közel van már az érkezése. Azok az egyre erősödő hangok a mai társadalmi, politikai, gazdasági és természeti idők, események, katasztrófák és betegségek jelei.
Még így is sokan nem ismerik az üzenetet. Miért nem? Itt a válasz rá: „Azért, mert a sötétség fejedelme tervszerűen igyekszik elrejteni az emberek elől mindazt, ami leleplezi a csalásait. Krisztus, a Kinyilatkoztató, előre látva a Jelenések könyvének kutatása elleni harcot, áldást mondott mindazokra, akik olvassák, hallgatják és megtartják a prófétálás beszédét.” (A nagy küzdelem, 342. o.)
Az idők jelei egyben a szeretet és a kegyelem üzenetei, melyek arra intenek, hogy helyezzük magunkat Isten kezébe, mert megértettük: az Úr nem akarja, hogy „némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” (2Péter 3:9). Mindez késztessen arra, hogy a hitünkben erősödjünk és növekedjünk.
Ma arra kérlek, hogy tanulmányozd a bibliai próféciákat, és figyelj oda a jelekre, amelyek Jézus visszatérésének közeledtét hirdetik.