Az idő guberálói

„Mert minden, ami napvilágra jő, világosság. Annak okáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog teneked a Krisztus. Meglássátok annak okáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.” (Efézus 5:13–16)

Már beszéltem Isidro Aguilar professzorról, a madridi missziós iskola igazgatójáról. Néhány lelkigondozói gyakorlati órát tartott nekem az otthonában a csodálatos Bibliájával és a gyakorlati bölcsességével. Emlékszem az egyik mondására, amit erőforrásként adott át nekünk, mikor sok dolgunk lenne kevés idő alatt: legyünk „az idő guberálói”, vagyis gyűjtsük össze és használjuk ki azokat a röpke, üres, elvesztegetett perceket, amiket sokan semmibe vesznek. Ugye, tudod, miről beszélek? Az a néhány, itt-ott elvesztett perc, amiből az emberi faj elpazarolt óramilliói adódnak össze. Ez valódi pazarlássá, óriási értékű szemétlerakóvá áll össze, amit már soha nem hozhatunk helyre.
Aguilar lelkész ezzel nem a pihenés, a testmozgás vagy a szükséges felüdülés óráira utalt, hanem azokra a percekre, amik anélkül röppennek el, hogy felismernénk, mikor álmosak vagyunk, de muszáj ébren maradnunk, mikor „fogalmunk sincs, mihez kezdjünk magunkkal”, mikor amit teszünk, az nem segít, nem lényeges vagy helyénvaló: a léha órák, a butaságok, a nonszensz, sekélyes, apró ügyek pillanatai. Ha elvesztegetjük az idő mennyei ajándékát, azzal elherdáljuk azt, ami értékes nyersanyagként az élet és a megváltás lehetőségeit adja.
Níkosz Kazandzákisznak tulajdonítják a következő mondást: „El akarok menni a sarokig, hogy kitárjam a karomat, és könyörögjek a mellettem elhaladóknak: Kérem, negyed órát adjanak nekem!” Ezt akkor fogalmazta meg, mikor egy borzalmas betegség támadta meg a beleit, és úgy érezte, hogy eljött a végórája. És ha ez tragikusan érintette a filozófust, költőt és regényírót, mennyivel inkább az nekünk, akiknek még olyan elintézetlen dolguk van, amitől függ az Úr dicsőséges megérkezése a világba, mert ehhez a küldetéshez nagyon kevés idő van már hátra, és még mindig ezrek és milliók nem ismerik a Mindenhatót. Felajánljuk-e majd időnk kis darabkáit az Úrnak? Mikor jut idő arra, hogy a családdal, barátokkal és szomszédokkal foglalkozzunk? Éljünk úgy ebben a nehéz időszakban, „ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt”. Legyünk „az idő guberálói”.
Ma arra kérd Istent, hogy segítsen bölcsen használni az idődet.