Hát velünk mi lesz?

„Akkor felelvén Péter, monda neki: Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minekünk?” (Máté 19:27)

A gazdag ifjú történetében a Mester egy dilemmát vetett fel: melyiket választja a férfi, a tanítványságot Krisztussal vagy a saját javait? Sajnos ő amellett döntött, hogy marad a vagyonával, és visszautasította az önmegtagadás útját.
Ezután Péter, a 12 közül a legimpulzívabb tanítvány megkérdezte Jézustól: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, hát velünk mi lesz?” De most a Megváltó nem igazította ki a lobbanékony apostolt, mint máskor, ehelyett elfogadta a kérdését. Miért? Mert Péter Isten gyermekeinek univerzális aggodalmát fejezte ki, akik úgy határoztak, hogy követik Jézust. Habár ez lemondással, ellenségeskedésekkel, keserűségekkel és gyűlölködéssel jár a világban, és aztán velünk mi lesz? Az Úr ezt jogos felvetésnek tartotta, mert a menny nem marad közönyös vagy érzéketlen a tanítványság önmegtagadásával szembenézve, hanem kiáll mellettünk.
Ezért mondta ezt Jézus: „És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.” (Máté 19:29) A válasz nagyon bőkezű. Úgy van, ha Jézust követjük, az szükségszerűen lemondással és áldozattal jár, a Krisztussal együtt végzett hű tanítványság (a keresztény élet) áldásokat, kiváltságokat hoz magával, és szavatolja, hogy százszorosan felülmúlja a hátrahagyott dolgok anyagi vagy érzelmi értékét.
Nem sokkal ez után a beszélgetés után Péter és János elment a templomba imádkozni, és ott a Díszes kapunál egy lebénult ember ücsörgött, aki alamizsnát kért tőlük. Péter erre így felelt a koldulónak: „Nézz mi reánk!… Ezüstöm és aranyam nincsen nekem; hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” (Apostolok cselekedetei 3:4–6) A nyomorék férfi az apostolok segítségével felkelt, és velük együtt belépett a templomba, ugrándozva és Istent dicsérve. Mit tett itt Péter? Mit kínált fel a koldusnak? Némi pénzt? Dehogy. Néhány érme átmenetileg orvosolhatta volna a nyomorék férfi helyzetét, de így többé nem kellett kéregetnie. Meggyógyult! Százszorosan, ahogy Krisztus is mondta. Mikor Péter hosszú élete végéhez közeledett, leírt szavai kifejezték az áldott remény bizonyosságát, amivel lehunyta a szemét, és itt hagyta a világot: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” (2Péter 3:13)
Aggódsz a jövőd miatt? „Van Isten az égben”, ezért biztos vagyok abban, hogy többet kapsz majd, mint képzeled.