Előbb készíts nekem

„Monda pedig neki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nekem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss!” (1Királyok 17:13)

Folyamatos aszály és éhínség pusztított Izrael népe között, mikor Illés elment a szareptai özvegyhez. „És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, íme egy özvegyasszony volt ott, aki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda neki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nekem valami edényben, hogy igyam. De mikor az elment, hogy [vizet] hozzon, utána kiáltott, és monda neki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.” (1Királyok 17:10–11) Erre az asszony így válaszolt: „Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.” (12. vers)
A próféta nyugodtan végighallgatta az özvegyet, és ezt felelte: „Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nekem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss!” Hihetetlen! Hogy kérhette ezt az Úr szolgája? Illés kívánsága Isten kimondott ígéretén alapult:
„Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ad a földnek színére.” (14. vers) És így is lett. A nő rábólintott a hitpróbára, és engedelmeskedett neki. „És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.” (15. vers)
Rosszul döntünk, ha először magunkra gondolunk, mert végül Istenben leljük meg a biztonságunkat. Saját jólétünk érdekében és az önzés ellenszereként arra tanít ez a történet, hogy az énünk soha nem élvezhet elsőbbséget Istennel szemben.
„Sokan nem hagyják, hogy Isten gondoskodjon róluk. Az Úr nem tesz sokat értük, mert nem adnak rá lehetőséget. Túl sokat tesznek magukért, és alig hisznek és bíznak Istenben.” (Bizonyságtételek, II. kötet, 195. o.)
Ma tedd első helyre az Urat, és bízz az ígéreteiben.