A túl későn érkező boldogság

„Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt avégre műveli, hogy az ő orcáját rettegjék.” (Prédikátor 3:14)

Csak a napokban hallottam, hogy a spanyol primitív lottó szerencsés nyertese a „kövér” elnevezésű lottószelvénnyel 100 millió eurót nyert. Az ismeretlen nyertesnek nem volt munkája, és épp munkanélküli segélyen élt a kormánytól, mikor nyert a lottón.
Nem így volt ez Jesús Pachecóval, egy másik „szerencsés” emberrel, aki a 90-es években nyert sportlottószelvénnyel 48 millió pesetát. Ő akkor 48 éves volt, és már 13 éve szilikózistól szenvedett a bányász munkája miatt. És mikor már a legkegyetlenebbül fulladozott, a sors kegyetlen fintoraként 48 millió állt a házhoz, minden nyomorult, szenvedéssel teli életévért egy millió peseta. A lottószelvénnyel még egy utolsó remény csillant fel: Ki tudja, hátha most a pénzzel még képes lesz megküzdeni az őt kínzó betegséggel? De a baj már erősebb volt a pénznél. Egy boldog vasárnapon nyerte meg a díjat, és 18 nappal később azzal az egyetlen vigasszal halt meg, hogy a felesége és gyermekei anyagi kérdései megoldódtak. Az újságok úgy írtak erről, mint hogy „túl későn érkezett a boldogság” Jesús Pacheco számára. Az ehhez hasonló történetek rengeteg kérdőjelet hagynak bennünk maguk után, és a legtöbbjük megválaszolatlan marad. Sokan egyenesen Istennek szegezik a kérdéseiket, egy istenfélőbb, igazságosabb világot kérnek, sőt, követelnek tőle. Miért tűnnek néha ilyen kegyetlennek az életek? Nem tudjuk, de az ehhez hasonló esetek nem a sors vagy a balszerencse, még kevésbé a mennyei Gondviselés következményei, hanem a világ és a magunknak létrehozott helyzetünk eredményei. A menny felelős volt azért, hogy Jesús Pacheco oly nyomorultan élt a szülőhazájában, Galíciában, vagy ilyen veszélyes munkája volt, esetleg hogy a bányákban ennyire egészségtelen feltételek között dolgozott?
Nem csak Jesús Pacheco, hanem mindenki a boldogság küszöbén hal meg, mikor Istenen kívül keresi az orvosságot és a biztonságot. Salamon tudta, hogy egyedül az Úr ad és kínál örökké tartó boldogságot, ami soha nem érkezik túl későn, amihez semmit nem kell hozzátenni, sem belőle elvenni: a szeretet, a hit és a remény boldogságát. Ha e felé a boldogság felé haladunk, csak úgy érhetjük el e világon.
Ha még nem tettél így, akkor ma indulj el ezen az úton.