Maradj velünk!

„Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velük maradjon.” (Lukács 24:28–29)

Jézus felnyitotta az emmausi tanítványok szemét eltakaró fátylat. Hogy csinálta? Először is eloszlatta az aggodalmaikat. Minden válságunk során általában magunkra koncentrálunk, így minden körülöttünk forog. A szomorúság, frusztráció vagy depresszió legjobb megoldása, ha képesek vagyunk elfeledkezni magunkról, és más dolgokkal és másokkal foglaljuk le a gondolatainkat.
A Mester később megtanította őket arra, hogyan találják meg a válaszokat a Szentírásban. Nekünk is meg kell próbálni megtalálni a feleletet a kétségeinkre, zavarodottságainkra, válságainkra és a megfelelő kérdéseket is a Bibliából. Ugyanígy Krisztus is arra oktatta őket, hogy bízzanak meg a Szentírásban.
Végül Jézus bemutatta nekik a Messiás halálának abszolút szükségességét. Addig a pillanatig fel sem fogták azok a tanítványok, hogy a Megváltó halála szükséges volt, amit előre kijelentettek, nem pedig a szolgálata szerencsétlen véletlenje. Az Úr így szólt hozzájuk: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie Krisztusnak és így megdicsőülnie?” (Lukács 24:26) Majd Biblia-tanulmányozó leckét adott nekik:
„És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nekik minden írásokban, amik őfelőle megírattak.” (27. vers) A tanítványság elengedhetetlen eleme a kereszt, a szenvedés és a fájdalom. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, azzal csak emeljük a mennyei tervek félreértéséből eredő szenvedést és kínt.
Végül megérkeztek Emmaus falujába. A nap is már lemenőben volt, és a rejtélyes útitársuk úgy tett, mintha tovább akarna menni. De a lelkes tanítványok kényszerítették, hogy maradjon velük. Az Írások tanulmányozása során megtanuljuk megismerni és értékelni Jézus társaságát. A következő lépés, hogy hívjuk, lépjen be az életünk közeli baráti körébe, üljön le az asztalunkhoz, egyen velünk. Erre oktat minket az emmausi úti tanítványok története. Ez a közösség fenséges megtapasztalása.
Majd ezután felismerték a dicsőséges, feltámadt Mestert! Micsoda meglepetés! Milyen hatalmas áldás! Micsoda kinyilatkozás! Miután megtörte a kenyeret, eltűnt a szemük elől (30. vers). És visszaemlékeztek, hogy érezték Jézus természetfeletti befolyását, míg magyarázta nekik az Írásokat. „Nem gerjedezett-e a mi szívünk mi bennünk, mikor nekünk szóla az úton, és mikor magyarázá nekünk az írásokat?” (32. vers)

Ma azt kérjed Krisztustól, hogy a segítségével megértsd a Szentírást.