Az emmausi út

„Monda pedig nekik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? És miért vagytok szomorú ábrázattal?” (Lukács 24:17)

A feltámadás napjának hajnalán Jézus két tanítványa indult haza a Jeruzsálemtől kb. 11 km-re levő szülőfalujába. Útközben a történtekről beszélgettek, és mély csalódottsággal ismerték be, hogy elvesztették minden reményüket. „Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izraelt.” (Lukács 24:21) Látták a csodáit, hallgatták az üzeneteit, és biztosak voltak abban, hogy Ő Krisztus, az élő Isten Fia, de most minden meggyőződésüket eltemették mellé a sírba.
Minden örömüket is elvesztették. Nosztalgiával gondoltak a soha többé vissza nem térő múltra, szomorkodtak az elválás felett, és üresség maradt bennük valaki hiánya miatt, akit szerettek. A halál és a sír bánata sújtott le rájuk, a síré, ahová a Mesterüket nyugalomra helyezték, a frusztráció és csalódottság levertsége ülte meg őket, mintha káprázatot, illúziót vagy álmot látnának. Ez azért van így, mert az Úrtól való elválás mindig szomorúsággal jár, és akik azt hiszik, hogy majd akkor „szabadok” lesznek, csak áltatják magukat.
Az Emmausba való hazatérés úgy hatott, mintha visszatérnének a kezdetekhez: a halászathoz, mint Péter, János és Jakab, mintha minden eltűnne és kitörlődne, amit átéltek. És még azt se tudták, hogyan, és másról sem tudtak beszélni, csak erről. Azelőtt soha nem érezték, hogy ennyire szükségük volna a jelenlétére, hogy ennyire szeretnék Őt. Ezért jelent meg nekik Jézus, és ment velük vissza Emmausba.
Miért nem ismerték fel a Megváltót? Az igehely szerint „az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék” (16. vers). Visszatartották őket a kortársaiktól elfogadott öntudatlan messiási remények. Helytelenül értelmezték Jézus szolgálatát, és mindent azon a szemüvegen keresztül néztek, ezért nem készültek fel mentálisan sem a halála, sem a feltámadása felvállalására. Ezért nem ismerték fel a Mestert. Ettől függetlenül Ő ott ment mellettük az úton.
Volt már olyan, hogy előítéletek akadályozták a látásodat? Érezted magad csalódottnak, szomorúnak, vagy kiábrándultál a vallásos hivatásodból, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt vártad? Gondoltál már arra, hogy elhagyd a hitedet, és visszatérj Emmausba? Anélkül, hogy tudnánk róla, Jézus ott jön velünk a kételkedés, csalódottság és kiábrándultság ösvényén. Ha szeretnéd megengedni neki, akkor Ő majd megnyitja a szemed, és megvigasztal téged.

Mivel „van Isten az égben”, ezért mikor sok mindenben kételkedsz, és a lelki kérdések keresztülcsapnak rajtad, Ő ott van, és melletted megy.