„Eli, eli, lama sabaktáni?”

„Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Máté 27:46)

Az istenség által az emberiség megmentésére létrehozott tervet az Újszövetségben „rejtélynek” hívják, és különböző módon hivatkoznak rá: „az Isten országának titka” (Márk 4:11), „a kegyességnek titka” (1Timótheus 3:16), „a hit titka” (9. vers), „Isten és Krisztus titka” (Kolossé 2:2), „az evangélium titka” (Efézus 6:19), „az Ő akaratának titka” (1:9). És tényleg úgy utalnak a megváltás rejtélyére, mint amit nehéz megérteni gyakorló hit nélkül: Isten Fiának megtestesülését, szenvedését, isteni természetét, helyettes szándékát, az engesztelést, halálát és elszakadását az Atyától: mind-mind kifürkészhetetlen titok, de Pál szavai szerint a titok fel is tárul (9. vers). Krisztus szenvedésének drámai eseményeinél a természetfeletti szorosan összekapcsolódik a legnyersebb, természetes szenvedésekkel: a haldoklás kínjaival és végül az Emberfia valós halálával. Meglepő Jézus felkiáltása a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Szívet tépő! A szeretett Megváltónak tényleg egyedül kellett átesnie a kínok önkívületén és a halálon? Nem Krisztus mondta a zsidóknak: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (János 5:17)? Hol volt akkor az Atya, míg Jézus a kereszten haldoklott? „Isten Krisztusra mint helyettesünkre és kezesünkre helyezte minden gonoszságunkat, bűnünket és igazságtalanságunkat… Most azonban, mivel a bűn szörnyű terhét hordozta, nem láthatta az Atya megbékélést sugárzó arcát. Az, hogy az Atya megvonta jelenlétét a Megváltótól legnagyobb nyomorúságának órájában, olyan fájdalommal és szomorúsággal hasított a szívébe, amit egy ember fia sem érthet meg teljesen. Olyan nagy volt a kín, hogy a testi fájdalmát alig érezte… A teljes sötétség mint valami koporsólepel burkolta be a keresztet…. Ebben a sűrű sötétségben rejtőzött az Atya Isten jelenléte… Isten és a szent angyalai a kereszt mellett voltak. Az Atya a Fiával volt. Jelenlétét mégsem nyilvánította ki… Ebben a félelmetes órában az Atya nem vigasztalhatta meg jelenlétével Krisztust.” ( Jézus élete, 753–754. o.)

Mikor visszatükrözzük a Megváltó golgotai szenvedését és halálát, az események sokkoló valósága hitre vezet, ami csakis az emberiség, az irántad és irántam tanúsított végtelen szeretet által történhet meg.