Fiúi szeretet a halál árnyékában

„Jézus azért, mikor látja vala, hogy [ott] áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.” (János 19:26–27)

Máté leírja, hogy Jézus megfeszítésekor az Őt Galileából követő és neki szolgáló asszonyok távolról nézték a Megváltót (Máté 27:55), de János arra is utal, hogy a kereszt lábánál ott állt „az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna” (János 19:25). Ezek az asszonyok szemtanúi voltak a keresztre feszítés borzalmainak, hallották a papok és írástudók sátáni őrjöngését, ahogy gúnyolódtak Jézuson, látták a római katonák brutális kivégzési módját, rettegéssel követték végig a Megváltó halálát kísérő természeti jelenségeket: a Golgotát beborító sötétséget és a sziklákat megrázó földrengést. Ezek a nők szorongással néztek Krisztus haldokló szenvedéseire, és a testükben mély, kimondhatatlan fájdalom pulzálását érezték.
De Mária, az Üdvözítő összezavarodott édesanyja különösen szenvedett e pillanatban. Egy bizonyos ponton Jánosnak el kellett volna kísérnie őt, még a brutális látvány előtt, fia szenvedései helyéről: „Látta, amint kifeszítik fia kezét a kereszten, hozták a szegeket és a kalapácsot, és amikor a szögeket átverték a puha testen, a porig sújtott tanítványok elvitték Jézus ájuldozó anyját a kegyetlen jelenet színhelyéről.” ( Jézus élete, 744. o.) Halálánál, mikor már nehezére esett lélegezni is, Jézus Krisztus szeme haláltusájában végigpillantott a kereszt körül álló sokaságon, és édesanyját meglátva így szólt: „Ímhol a te fiad!”, majd Jánoshoz: „Ímhol a te anyád!” Ellen G. White ismét megjegyzést fűzött ehhez: „Ó, szánakozó, szerető szívű Üdvözítő, aki minden testi fájdalma és lelki kínja között is figyelmesen gondját viselte édesanyjának! Nem volt pénze, amivel biztosíthatta volna a kényelmét, de János a szívébe zárta Őt, ezért erre a tanítványára bízta anyját értékes örökségként… Krisztus gyermeki szeretetének tökéletes példája el nem homályosuló ragyogással fénylik a korszakok sötétségén át.” (I. m., 752. o.)
Azért, mert „van Isten az égben”, törődj másokkal, szeresd őket, és védelmezd azokat, akikről gondoskodsz.