Jézus és a mi utunk a kereszthez

„Mikor azért elvivék őt, egy Cirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.” (Lukács 23:26)

A kivégző kereszt két fagerendából készült: a függőleges kb. 3 m magas volt, amit a keresztre feszítés helyén egy gödörbe állítottak be, és a vízszintes részt,  amit patibulumnak hívtak, az elítéltnek kellett a büntetés helyére vinnie. Krisztus csak egy darabig tudta cipelni a kereszthez vivő úton a fagerendát, mert legyengült a kegyetlen megvesszőzéstől, nem evett, és kimerült a Gecsemáné-kerti gyötrődés hosszú éjszakája után. Ki vinné az elítélt ember keresztjét? Mivel ez megszégyenítés volt, ezért senki sem volt hajlandó vinni.
Épp arra járt a Cirénéből származó Simon, és összetalálkozott a halálmenettel. Látta Jézus töviskoszorúval megkoronázott fejét, véres arcát, és ahogy a földre rogyott. Megszánta, ezért megállt, tiltakozott, mire a katonák rákényszerítették, hogy cipelje ő tovább a keresztet. Az evangéliumok nem számolnak be arról, hogy vajon Jézus és Simon váltottak-e néhány szót, de kétségtelenül egymásra nézhettek. A Megváltó tekintete biztosan megtelt emberi hálával és isteni együttérzéssel, és ellenállhatatlan vonzerő áradt belőle.
Az irgalmas szamaritánus példázatát követve cirénei Simon sajnálatot érzett, nem maradt semleges állásponton, nem félt attól, hogy az Üdvözítő kedvében járjon, és ez gondviselésszerű találkozás volt számára. Ez a férfi vitte Krisztus keresztjét fel a Golgotára. De a Kálvária hegyére megérkezve cirénei Simont nem feszítették fel. Ezt a halált, ezt az áldozatot egyedül Isten Fia számára tartogatták. Mi a jelentősége annak, hogy ez a férfi egy darabig cipelte az Üdvözítő kereszt jét, és mögötte ment? És mit jelent ez nekünk, hívőknek? Cirénei Simon a bűnös ember előképe. Simon a keresztet hordozva a gyötrelem útján halálraítéltnek tűnt, de nem ő halt meg: Krisztus halt meg helyette. Hasonlóképpen Simon keresztje is az emberi szenvedés keresztje. A fájdalom, a gyötrődés, az emberi tragédiák: mind a cirénei férfi keresztjére utalnak, amelyekből akkor szabadulunk meg, mikor Jézus az életét adja értünk. Simon és az ő keresztje a hívőket és Krisztus tanítványait is megtestesíti: aki elfogadja a terheket és áldozatokat, szembenéz a szégyennel, hogy vihesse a Megváltó keresztjét a világon. És az elöl haladó Jézus, a háta mögött keresztet cipelő Simonnal a Kálváriára vezető úton: a megváltási tervben egyesülő emberi és isteni rész jelképe.
Mivel „van Isten az égben”, mikor arra szólítanak fel, hogy hordozd a keresztedet Jézus Krisztus oldalán, azt tartsd kiváltságnak. Végül dicső jutalmat kapsz majd érte.