Milyen szenvedések hiányoznak még?

„Most örülök a ti értetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm  ami híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Ő testéért, ami az egyház.” (Kolossé 1:24)

Évekkel ezelőtt az Euro-Afrikai Divízió (ma: az Inter-Európai Divízió) éves ülésén vettünk részt, ahogy akkoriban nevezték, és a nyugat-európai területek elnökei nyugtalanul várták a keleti (kommunista) blokkból érkező küldötteket. A hatóságok nem mindig engedték őket utazni, de mikor rábólintottak, olyankor sokkoló történeteket hallottunk az ezekben az országokban szolgáló lelkészek és egyháztagok szenvedéseiről: a bebörtönzésekről, bányamunkáról, kínzásról, éhezésről és a kormány által beépített álprédikátorokról. Abban az időben írt egy könyvet a földalatti egyház alapítója, Richard Wurmbrand evangélikus lelkész Krisztusért kínozva címmel. Név szerint megemlít benne olyan nőket és férfiakat,
akik az idő tájt a mártíregyház hősei voltak.
Pál a mai Igét az első római fogsága alatt írta, és már nagyon eltérő értelmezések is születtek róla. Az apostol arról beszél, hogy beteljesíti, ami még hiányzik Krisztusnak az egyházért vállalt szenvedéseiből. Hogyan értelmezzük ezt? Természetesen semmi nem hiányzott a kereszt megváltó szenvedéseiből. Minden szükséges dolgot teljesen betöltött a Megváltó. Arra sem következtethetünk, hogy a szenvedését Pál engesztelésnek látja saját bűnei vagy mások elengedésére, tehát akkor milyen szenvedések is hiányoznak még?
Pál Krisztus szenvedéseire az egyházzal, az Ő testével kapcsolatban utal, ez itt nem a haláltusa, amivel megmentette a világot. A szenvedésnek fordított görög szó a thlupszeosz, amit soha nem használnak az Üdvözítő nyomorúságára a kereszten. A kérdés itt az apostoli szenvedésekkel foglalkozik, amiket az evangélium hirdetése okoz. A hívőknek kell beteljesíteniük az igazság hirdetését és védelmét térben és időben, hogy növekedjen az egyház a világon: „Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.” (János 14:12) A misszió közben tapasztalt szenvedés, üldözés és nyomorúság a Krisztussal való azonosulás egyik jele, így az itteni és mostani nyomorúságunk az övé is. „Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek.” (1Péter 4:13)
Elhiszed, hogy még a fájdalom is közelebb vihet Istenhez? Ő ezt megígérte.
Semmi ne válasszon el ma téged az Úr szeretetétől.