Egy gyermek halála

„Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk?” (Róma 8:32)

Azuerai (a spanyolországi Zaragozában) született Mary és férje, Mauricio a szüleimnek dolgozott a spanyol polgárháború végén. A férfi volt a sofőrünk egy városi, lóvontatta kocsival. Mary az édesanyámnak segített, és rám vigyázott. Én akkoriban voltam 2 éves. Majd egy idő elteltével visszatértek a fővárostól 32 km-re levő Zuerába, ahol az otthonuk és a földjeik voltak. Azonban Mauricio meghalt, és Mary magára maradt, nagyon egyedül volt, mert csak a keserű emlékei jutottak neki. A családom minden évben elutazott Zuerába, és virágot vitt Mauricio és három gyerekük sírjaira. Mert a házasságból két fiú és egy lány született, de mind meghaltak. De a haláluk közül csak egy gyötörte Mary szomorú életét vigasztalhatatlanul: Antonióé, a legkisebb fia halála, aki alig töltötte be a 16. évet. A forradalom alatt lőtték le, miután néhány falusi rosszindulatból feljelentette. Emlékszem Mary könnyeire. A temető felé tartva mindig el kellett haladnunk a feljelentők ajtaja előtt. „Gyilkosok, gyilkosok! – ordította ilyenkor Mary vigasztalhatatlanul.
– Megöltétek a fiamat! Ő még csak egy gyerek volt!” Éveken át ismétlődött a jelenet, míg ő is el nem távozott közülünk.
Láttam már egy gyermek elvesztésének szörnyűséges fájdalmát. Láttam, ahogy a gyász felhői beárnyékolták néhány szülő életét. Láttam őket sírni, gyászolni, kétségbe esni és elveszíteni az élni akarásukat, ahogy azon tűnődtek: Miért ő? Miért nem én haltam meg?
A mai Ige Isten Fiának ajándékáról beszél, ahogy meghalt az emberiségért. Isten is úgy szenvedett Krisztus halála közben, ahogy bármely más szülő? Az Úr Fiának halála nem volt véletlen, sem váratlan. Az Atya „tulajdon Fiát nem kímélte”, hanem ideadta Őt mindannyiunkért. Isten Fiának ajándéka és az Ő törvénytelen kereszthalála volt a mennyei Gondviselés legnagyszerűbb, legnagyobb jelentőségű és mégis legfájdalmasabb élménye a földön.
Most mondj köszönetet a Mindenhatónak, amiért nem kímélte a Fiát, hogy megmentsen téged, és add oda neki az életed legjobb részét.