Simon, alszol?

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.” (Róma 13:11)

Péter apostol életútjának evangéliumi elbeszélése három olyan alkalmat is említ, mikor Péter az élete fontos pillanataiban elaludt.
Először a megdicsőülés pillanatában zuhant álomba Péter (Lukács 9:28–36). A nagyhét megérkeztével Jézus elhívta őt, Jakabot és Jánost, és felvezette őket egy hegyre imádkozni. Miközben imádkozott, az arca és az öltözéke sugárzó lett. Majd Mózes és Illés jelent meg dicsőségben, és beszélgetett vele, de Péter és a társasága épp aludtak, és majdnem kihagyták Krisztus dicsőségének látványát vagy a menynyei hang meghallását, ami megerősítette a Mester istenségét.
Az apostol másodszor a Gecsemáné-kertben aludt el (Márk 14:32–42), ahol Jézus szenvedett, és jobban, mint bármikor, szüksége volt övéi támogatására és az Atya segítségére. Így újra felkérte Pétert, Jakabot és Jánost, és elkísérte őket oda, ahol általában imádkozni szokott. Megkérte őket, hogy könyörögjenek érte és magukért, hogy ne essenek kísértésbe, míg Ő is ugyanezt tette egy kissé távolabb, sírva és vért izzadva. De kétszer is aludva találta őket. „Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?”
Péter harmadszor a jeruzsálemi börtönben szenderedett el (Apostolok cselekedetei 12:6–11). Heródes, a negyedes fejedelem megölette Jakabot, és ugyanezt tervezte Péterrel is, hogy megkedveljék őt a zsidók. Viszont ott a börtönben két katona között és bilincsekkel megkötözve békésen aludt az apostol. Az Úr egyik angyala megbökte őt az oldalánál, hogy felébredjen, és kivitte a fogdából.
Néha mi is – akárcsak Péter – elbóbiskolunk, mikor ébren kellene lennünk, és figyelnünk. Alszunk, mikor az Úr meg akarja mutatni nekünk az erejét, mikor meg akarja erősíteni a belé vetett hitünket és bizonyosságunkat, és mikor a nehézségekre szeretne felkészíteni, mialatt meg fog próbálni bennünket. Péterhez hasonlóan néha akkor is elszunnyadunk, mikor Jézus a felelősségteljes, hű és aktív közreműködésünket várja. Öntudatlanul alszunk, miközben Ő azon aggódik, hogy a lelkünk üdvössége forog kockán. Talán mi is úgy merülünk álomba, mint a bolond szüzek, akik az Ő érkezésére vártak? Figyelem! Pál nem kertel: „Ezenfelül tudjátok, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.”
Ma azért kérjük az Urat, hogy segítsen nekünk mindig figyelni és imádkozni, hogy készen álljunk szembenézni az élet kihívásaival.