Cselekedeteik követik őket

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” (Jelenések 14:13)

Ma, július 16-án van Ellen G. White halálának évfordulója. 88 évesen hunyt el a Kalifornia állambeli Elmshavenben levő otthonában. Elesett és eltörte a csípőjét február 13-án, és azután csak gyengült, mint egy kilobbanó gyertyaláng, ahogy fia, William fogalmazott. 70 éven át sikeres prófétai szolgálatot végzett. 1915. március 13-án kapta az utolsó látomását, és halála előtt egy héttel ezek voltak az utolsó szavai: „Tudom, kinek hittem.”

Három temetési szertartást tartottak Ellen White-nak. Az elsőt július 18-án, vasárnap, Elmshaven Gardenben, élete utolsó éveinek lakhelyén. A következőt 19-én, hétfőn, Richmondban, a San Francisco-öbölben, ahol a Kaliforniai Konferencia egy csendes napot tartott, és amin több mint ezren vettek részt. Az utolsót július 24-én, vasárnap, rendezték meg Battle Creek-ben, mert azt az óhaját fejezte ki, hogy a férje mellett nyugodjon a városi Oak Hill temetőben. Ez volt a legjelentősebb és legnagyobb létszámú temetés, mert a résztvevők száma meghaladta a négyezret. A. G. Daniells, a Generálkonferencia elnöke az Úr szolgálóleányának életrajzát olvasta fel, ezzel is kifejezve a befolyása fontosságát az egyházban és a világban. S. N. Haskell, a Kaliforniai Konferencia elnöke hirdette az Igét a temetésen a 116. zsoltár 15. verse és Jelenések könyve 14:13 alapján.

Mintegy 100 évvel később is alig-alig tudjuk meghatározni annak az értékét, mennyivel tartozik az egyház Ellen G. White szolgálatának. A szilárd meggyőződés prófétai elhívásunkról mint maradék egyház, a növekedés a kegyességben, az adventi várakozást kísérő újjáéledés és reform, az adventi üzenet univerzális hirdetése, az oktatás területein levő intézményi fejlődés, az egészségügy és a kiadói munka, valamint az egyház adminisztrációs szintjei mind az ő ihletett tanácsának, személyes tetteinek, támogatásának és a vezetők bátorításának, utazásának és főként a bizonyságtételeinek volt az áldott gyümölcse.

1915. július 23-án a St. Helena-beli Star újság (Kalifornia államban) egy hosszú jellemzésnek adott helyet Ellen White életéről és munkásságáról, és a bibliai szavak: „cselekedeteik követik őket” alátámasztásaként azt a cikk így foglalta össze:

„Bár most halott, de még mindig szól hozzánk.”

Mi is kérjük Istent, hogy tegye áldásossá mások számára az életünket.