Kevesen vannak, akik üdvözülnek?

„És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve. Monda pedig neki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nekik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom nektek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.” (Lukács 13:22–24)

Jézusnak már megszámláltattak a napjai. Már nem az a népszerű személy volt, akit tömegek követtek Júdeában és Galileában. Mostanra követői nagy része elhagyta, és a vallási vezetők is a nyomában voltak. Lukács itt elismétel egy rövid, ám annál fontosabb kijelentést, hogy a Megváltó „Jeruzsálem felé tartott”. Közel volt a vég, és már rávetült a kereszt árnyéka. Ilyen körülmények között tette fel neki egy ismeretlen a kérdést: „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Ki volt ez az ember, és vajon kit képviselt? Lukács szándékosan nem írja le a nevét, vagy hogy honnan származik. Ő egy névtelen személy volt, aki nem képviselt egy meghatározott társadalmi osztályt sem, csak egy ember volt; de ez a férfi mindazokat is megszemélyesítette, akiknek régről vannak kérdéseik Jézus felé, és bíznak, hisznek benne (elvégre Uramnak szólította). Végül ő olyan valaki, akit érdekel az üdvösség.
Lehetséges, hogy felfedezte Jézusban a Megváltót?
De mit is kérdezett? Milyen aggodalmat rejtegetett? Tényleg csak kevesen fognak üdvözülni? Kit érdekel, hogy sokan vagy kevesen lesznek? Csak kíváncsiskodott, vagy valami köze volt ahhoz a „kevéshez”, akik ezután még követték a Mestert? Jézus követőit elutasította és üldözte a Szanhedrin, és emiatt szembekerültek a hivatalos vallással, és fenyegetések között éltek. Ez az ember tudott erről, és a kérdése vágyakozást és félelmet, de őszinte sóvárgást és legyőzhetetlen előítéletet is kifejezhetett, talán egy feltételes lemondás jelenlétét is. A tanítványok számától tette függővé az üdvözülését? Esetleg nem akart egy népszerűtlen kisebbséghez csatlakozni? Elképzelhető, hogy a hírneve és a társadalmi státusza többet ért, mint az örök sorsa?
Úgy tűnik, hogy Krisztus válasza megerősítette ezeket a gyanúkat, mert nem válaszolt a férfi szó szerinti kérdésére, hanem ehelyett a valódi motivációit célozta meg. Így felelt: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.” Bár mindenki előtt nyitva áll a tanítványság és megváltás ajtaja, az mégis keskeny, és egyszerre csak egy valakinek lehet átmenni rajta. Nem haladhatunk át barátokkal, szomszédokkal, családdal vagy a társadalommal, amiben élünk, mert ez a személyes döntés bejárata. Nem mehetünk át rajta a világban szerzett „rakományainkkal” vagy „csomagjainkkal”: ahhoz, hogy beléphessünk rajta, ettől mind meg kell szabadulnunk. Ez egy kereszt alakú ajtó, amit Jézus igazsága és szeretete faragott ki.
Igyekezz ma, hogy belépj a keskeny kapun!