Senkit ne botránkoztass meg!

„De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nekik én értem és te érted.” (Máté 17:27)

Az adószedők megkérdezték Pétertől, hogy vajon Jézus befizette-e a 2 drahmát, amit minden 20 év fölötti zsidóra kivetettek éves adóként a templom fenntartása céljából. A római fennhatóság alatt ez az adó jelezte a zsidó nép egységét és vallási hűségét. Ha valaki nem fizette meg, az súlyos hűtlenségnek számított a templom iránt – csak a papok, léviták és próféták mentesültek ez alól az adó alól. Péter helybenhagyóan válaszolt, majd már otthon Jézus bebizonyította az apostoloknak, hogy Ő az Isten Fia, aki mentesül ettől, de azért még hozzáfűzte: „Hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd
ki, és add oda nekik értem és érted!”
Krisztus visszautasította a mentességi jogát, hogy egy olyan törvény alatt állna, ami nem érintené Őt is, és azért, hogy ezzel ne sértse meg mások érzéseit, arra utasította Pétert, hogy egy csodás esemény által fizesse ki az adót, amivel istenfiúságát bizonyította.
Ellen G. White így fogalmazott erről: „Krisztus arra tanította [a tanítványait], hogy ne kerüljenek szükségtelenül összeütközésbe a fennálló renddel… A keresztényeknek nem szabad feláldozniuk az igazság egyetlen alapelvét sem, ám ha lehet, kerüljék el az összeütközést.” ( Jézus élete, 434. o.)
De ez még nem minden. A Megváltó emberi lelkében levő finomsággal és tapintattal kezelt másokat, ami az újjászületett szív eszménye kellene, hogy legyen. A „ne botránkoztassunk” a társadalmi egymás mellett élés keresztény alapelve. A keresztény tapintat nem a megosztott jogok kapcsolatán alapul, nem használja a megszerzett címeket vagy kiváltságokat, és nem a saját érdekeit védi foggal-körömmel. A tapintat szerény, a kérkedés ellentéte, nem mutogatja mindenki előtt a céljait vagy a tetteit; szeretettel cselekszik, megteremti a gyakorláshoz szükséges körülményeket, nem kelti másokban azt az érzést, hogy a lekötelezettjei. A keresztény tapintat rugalmas, az igazságot könyörülettel kapcsolja össze, kerüli az összetűzéseket, értékeli és tiszteletben tartja mások méltóságát, véleményét és pozícióját. Nem bánt meg és nem aláz meg senkit. A tapintat ügyel az apró részletekre is – mert a Szentlélek egyik gyümölcse.
Kérd ma Istent, hogy segítsen abban, hogy ma ne botránkoztasd meg a szomszédodat, és úgy élj, hogy beépüljön a jellemedbe ez a figyelmesség és jó bánásmód.