Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ

„Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? És visszaadom nektek.” (1Sámuel 12:3)

Pál apostol így kezeli az átláthatóság és őszinteség igényét a közigazgatásban vagy az egyházban: „Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk” (2Korinthus 7:2), de Jézus is beszélt erről: „Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nekem?” (János 8:46) Mindkettejüket hitványul megrágalmazták az ellenfeleik, de igazából a vádlók voltak ténylegesen korruptak, csalók és tisztességtelenek: „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.” (2Korinthus 11:3) A házasságtörő nővel kapcsolatos esetnél Jézus feltárta a vádlók képmutatását és arcátlanságát: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” (János 8:7) Erre mindenki otthagyta őket. De a Mester ezekkel a szavakkal egy fontos erkölcsi alapelvet léptetett érvénybe: a lelkiismeret megvizsgálását.
Szomorú látni a társadalom majd’ minden területén elburjánzó korrupciót. Sajnos a vádaskodások és feljelentések olyan destabilizáló eszközzé váltak, amik társadalmi aggodalmat keltenek, és néha, mikor bíróság elé jut az ügy, semmi nem lesz belőle a fontos bizonyítékok hiánya miatt. Valamilyen okból terjedni kezdett a „fehérgalléros” csalókkal kapcsolatban a büntetlenség érzése, és ennek következtében a vezető pozíciókat betöltőkkel szembeni kiábrándultság és bizalmatlanság.
Felügyeleti bizottságokat alakítanak meg, cenzorokat jelölnek ki, korrupcióellenes törvényeket léptetnek életbe, és sokkal többször beszélnek erről, viszont teljesen más a Szentírás szerinti megoldás: az önelemzés és a saját lelkiismeretem személyes vizsgálata (kicsoda bűntelen?). A megoldás a társadalom erkölcsi felfegyverzése az ideális jellemet felépítő oktatási csatornákon keresztül: a családban, az iskolában, az irodalom és a média segítségével. Ezen felül szüntessük meg az erkölcsi relativizmust, ami azt állítja, hogy minden kornak megvannak a maga saját szokásai, és hogy nincs abszolút morál. Életünkkel és foglalkozásunkkal szolgáljunk másoknak, ami pedig az „aranyszabály” és nem a haszonszerzés önző vágya. Végül minden területen állítsuk helyre Jézus Krisztus mintáját vagy példáját: „Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!”, ez legyen az imánk, mert van Isten az égben…
Határozd el, hogy ma az Úr szeretetét és megbocsátását fogod hirdetni.