Új bor a régi tömlőkbe

„És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad. És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.” (Lukács 5:37–39)

Krisztus böjtölésre adott válasza feléleszti az ellentétet a judaizmus és a kereszténység között, a régi hagyományok és az újonnan elültetni próbált tradíció között, a vallásos médiumok változást érintő megrögzött problémája és az új idők igényelte megújulás között. De hadd tegyem fel a kérdést: Szükség van változásokra az egyházban? Mi az új bor? Mik a régi tömlők?
Az új bor a tartalom, az üzenet, ahogy a hitelvet tálaljuk. Más szavakkal: ez a jelenvaló igazság. Az új bor nem feltétlenül új abban az értelemben, hogy más. A görög neosz kifejezés ’időben új’-at, ’újabb keletű’-t, ’modern’-et jelent. Ez nem új minőségű. Ellen White így beszél erről: „Krisztus tanítása, noha új bor ábrázolja, nem új tantétel, hanem annak a kinyilatkoztatása, amit kezdettől tanítottak.” ( Jézus élete, 279. o.)
A tömlő: a tároló, a struktúra, a meghatározó nyelv, a módszer, az eljárásmód és az intézmény, ahol az üzenetet őrizzük. A tömlők anyaga elavulhat és megrepedhet, használhatatlanok lesznek az új bor tárolására. Így új tömlőkre (új stratégiákra, új forrásokra, új közvetítő közegekre, új formákra és új szerkezetekre) van szükségünk. Az eredetiben a kainosz, minőségileg és természetében ’új’ szó van itt. Ezek a tömlők mások, és szükségük van megújulásra, hogy megváltoztassák a tevékenységüket és a terveiket. Érdekes módon az óbor, amiről egyedül Lukács evangélista szól, még mindig jó, sőt, jobb is, mert ez az az igazodási pont, amit soha nem szabad elfelejtenünk, mert ebből fog az új kiemelkedni.
Szükség van változásra, de csak az üzenet tárolásában, nem magában a tartalomban. Ezzel szemben az egyéniség elvesztésének mostani idejében meg kell védeni a sajátunkat. Súlyos hiba, ha a személyiség jeleit azokkal a gyakorlatokkal vagy szerkezetekkel határozzuk meg, melyek jellegüknél fogva megváltoztathatatlanok. Az identitást azok a tanítások határozzák meg, amikben hiszünk, és azok az alapelvek, amik szerint élünk – tehát nem a tároló, hanem a tartalom.
Soha nem szabad a személyiségünk ideológiai jeleinek megváltoznia, viszont minden másnak lehet, sőt, kell is formálódnia.
Emlékezz arra, hogy Isten segíthet eltávolítani az életedben levő szükségtelen dolgokat, és segíthet beépíteni, ami valóban szükséges.