Elég minden napnak a maga baja

„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak nektek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6:33–34)

Az Istenbe vetett bizalom leckéi a Biblia nagy részét kiteszik. Mielőtt Jézus összefoglalta volt a hegyi beszédet, jelezte, hogy az Úr törődik a madarakkal és a virágokkal, és ezzel arra a magától értetődő bizalomra utalt, aminek a hívőben kell lennie iránta: „Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-e titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.” (Máté 6:30–32)

Az élet alapvető szükségleteivel kapcsolatos aggályok, a bizonytalanság, hogyan elégítsék ki azokat a szűkölködés idején, a vágy, hogy biztosítsák a virágzó jövőt: mind-mind jogos és megfelelő érzés egy instabil világban, ahol a válságok egyik napról a másikra bizonytalansággá változtathatják a jólétet. Szóval akkor hogy is fogalmazta meg Krisztus az Istenbe vetett bizalmat, mikor a hívőnek logikus és helytálló aggodalmai vannak? Mit akart tanítani 3 alapelvbe sűrítve?

1. El kell kerülnünk a hitetlenség szülte szorongást, bizonytalanságot és bizalmatlanságot. Hívők vagyunk, Isten ígéreteihez láncoltuk oda az életünket, és még ha úgy tűnik, nincs nyilvánvaló kiút, olyankor is visszaemlékezhetünk erre:

„Az egész menny élénken kiveszi a részét a boldogulásunkból. Ne engedjük, hogy a mindennapi élet viszontagságai és küzdelmei felizgassanak minket, és gondfelhőbe borítsanak!” ( Jézushoz vezető út, 122. o.)

2. Napról napra próbáljunk meg úgy élni, hogy nem engedjük meg, hogy a holnap problémái leterhelnek minket. „Ne gyűjtsük össze a holnap minden kötelezettségét és gondját, és ne adjuk azokat hozzá a ma terhéhez.” (A nagy Orvos lábnyomán, 481. o.)

3. Teljes szívből keressük az Urat, és tegyük le az életünket a kezébe. „Akik elfogadják azt az egy elvet, hogy az Istennek végzett szolgálatot és az Ő tiszteletét mindenek fölé helyezik, azok aggodalmai szertefoszlanak, és egyenes ösvényre találnak a lábuk előtt.” ( Jézus élete, 330. o.)

Csak mára dönts úgy, hogy boldog leszel. Élvezd a mennyei örömöket. Ne aggódj a nap miatt, ami még el sem érkezett, mert „van Isten az égben”.