Szabadíts meg a gonosztól!

„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és énbennem nincsen semmije;” (János 14:30)

A görög poneron szót nemcsak általánosságban a bűnre, hanem a bűnre is használják. Noha a „szabadíts meg minket a gonosztól” kérés az előzőhöz kapcsolódik a Miatyánkban, van egy nagyobb probléma is. Először arra kérjük az Urat, hogy tartsa irányítása alatt a gondjainkat, most pedig azért könyörgünk, hogy szabadítson meg a gonosztól [a bűntől]. Nem kérhetjük Istentől, hogy szabadítson meg teljesen a kis kísértésektől, mert ezek gyakran a jellemformálásunkban használt pedagógiai eszközök részei. Ő megengedi ezeket a teszteket, hogy segítse velük a lelki növekedésünket, és hogy teljesen megbízzunk benne. De itt azt kérjük, hogy őrizzen meg a leghatalmasabb kísértéstől, a fenyegetéstől, ami nem csak egy futólagos kockázat vagy egy pillanatnyi romlás, hanem a totális elbukás, amiről elmondható, hogy törvénytelen, megfoghatatlan és érthetetlen uralom, amit a Szentírás Sátánnak nevez. Mi, emberi teremtmények semmit sem tehetünk vele szemben. Nekünk meg kell védeni magunkat az erejétől. Isten hatalmasabb a gonosztól, de mi már nem vagyunk azok. Tudjuk, hogy ahonnan hiányzik az Úr, és nem Ő az egyeduralkodó, ott a másik kerekedik felül, ott ő folytatja a megtévesztést, és azt javasolja az áldozatainak, hogy „olyanok legyenek, mint Isten”.

Ez nem egy egyszerű felszabadításról szól. A sátáni csáberő megakadályoz abban, hogy lássuk: rabszolgák vagyunk az ő uralma alatt. Isten gyermeke számára a legnagyobb veszélyt az az elbukás jelenti, mikor a világias lelkület befolyása és az ördög által sugallt utasítások már tudattalanná válnak, mikor könnyedén összekeverednek a keresztény és a világi értékek. Az jelenti a legnagyobb kísértést, hogy megszeretteti velünk a rabságunkat, amivel nem veszünk tudomást a valódi lelkiállapotunkról.

De a bűntől való megszabadításunk még nincs biztosítva, sem befejezve. Ez nem lehetőség vagy feltételezés, hanem tény. Ez a Megváltó ajándéka, aki eljött ebbe a világba, átvette a helyünket, ellenállt a kísértésnek, és legyőzte az ördögöt. Az Úr nem a végtelen ereje csúcsáról járt közben értünk, hanem az emberi gyengeség mélységeiből. A megszabadítás nem egy mennyből érkező sugár volt, ami elpusztította Sátánt, hanem az az élet, amit Isten élt le éltünk Fia által ezen a bolygón, aki felett a gonosz erőknek semmi befolyásuk nem volt. Ahogy Pál apostol írta, Krisztus „megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan” (Zsidók 4:15), de nem vétkezett.

Az ördögnek nincs elkerülhetetlen szerepe az életedben. Jézus ma megszabadíthat téged is.