Ne vigyél minket kísértésbe!

„Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” (1Korinthus 10:13)

Mielőtt pontosan megértenénk, mire gondolt Jézus e kérés alatt a Miatyánkban, két kifejezés jelentését is tisztázni kell: a ’belehelyez’-nek, ’rávesz’-nek vagy ’eldob’-nak is fordított    igének és a ’kísértés’-ként fordított peiraszmón főnévnek, ami eredetileg ’megpróbáltatás’-t jelentett. Tehát így hangozna a mondat helyes fordításban: „Ne vigyél be minket a megpróbáltatásokba.” Ez összecseng Jakab 1:13 gondolatával: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” De ha ez így van, és nem az Úr idézi elő a próbáinkat, akkor semmi sincs a mennyei akarat kontrollján túl. „Ne vigyél minket próbákba” – így ez azt jelenti, hogy felismerjük a menny vezetését az életünkben. Ellen G. White ezt írja erről: „Bár nem szabad megrémülnünk a próbáktól, ha nagyon súlyosak is, mégis esedezzünk, hogy Isten ne engedjen meg olyan erős próbákat, amelyek a gonosz szívünk kívánságai által elsodornának bennünket. Amikor Krisztus imájával könyörgünk, akkor átengedjük magunkat Isten irányításának, és azt kérjük, hogy biztos ösvényeken vezessen.” (Gondolatok a Hegyi beszédről, 117. o.)
Míg vissza nem térünk Isten országába, addig is egy kísértésekkel és megpróbáltatásokkal teli világban maradunk. Ezzel a kéréssel a Mindenható azt akarja, hogy ne feledkezzünk meg a föld valóságáról. Minden megkísért bennünket, ami szembemegy a menny akaratával: a sötétség, hazugság és erőszak hatalma, a gyűlölet, betegség és szenvedés hatalma. Az erkölcstelenség ereje is megkísért minket. Mindez megpróbálja az Isten jóságába és uralmába vetett hitünket. De a jólét, a béke és a nyugalom is veszélyes csáberő lehet, nem azért, mert kétkedésre vesz rá, hanem mert emiatt megfeledkezünk a Teremtőről. Nagy győzelmet jelentene a kísértőnek, ha olyan helyzetbe hozhatna minket, ahol nem kell megőrizni az éberségünket vagy harcolni a kísértéssel szemben.
A „ne vigyél minket kísértésbe” kifejezésével arra mutatunk rá, hogy van bizalmunk. Az Úr ott áll az életünk kormányánál, és Ő „nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek”.
Ma ne hátrálj meg a kísértés előtt, mert Jézus meg fog segíteni téged.