KINCSEK A BŐRÖNDBŐL

„A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.”

Máté 12:35

Gyakran próbálok egy olyan világba menekülni ebből a világból, amelyben mi, akik most 40–50 évesek vagyunk, még gyerekek voltunk. Ez mindig jóérzéssel tölt el. Mennyire más világ volt az…

Az én világomban egyik nap tanítónő, másik nap fogorvos voltam. Tökéletes rendbe állítottam a babáimat, a figyelmetleneket pedig megdorgáltam. Vízbe áztatott lisztből tömtem be a fogaikat, és még injekciót is adtam nekik a mielőbbi felépülésük érdekében. Más idők, más játékok…

Máskor zöldséges boltost játszottam, mivel mindig megcsodáltam a szomszéd nénit, valahányszor a mérleg koszos alumínium serpenyőjébe pontosan annyi paprikát rakott, amennyit kértem. Más célok, más álmok…

Régen minden más volt! A letűnt idők emléke ma is megérint, és ez az érintés örökre megmarad.

Akkoriban nem rohant úgy az idő. Kész volt velünk, kicsikkel és nagyokkal, maradni késő éjszakáig, és elégedetten mosolygott ránk. Akkoriban máshogy telt az idő…

Nem választottak el egymástól intelligens korlátok. Volt időnk játszani, és már a tekintetekből is megértettük egymást. Igen, mások voltak az emberek akkoriban…

Szakmámból kifolyólag közel maradtam az emberekhez. Nem fogtöméseket készítek, hanem a sztetoszkóp segítségével próbálom megfejteni a szív hangjait. Legyen vidám vagy szomorú, barátságos vagy rosszindulatú, állapotáról mindig a ritmusa árulkodik.

Dobogjon ma szívetek boldogságot és jóságot! Ha így lüktet, akkor nem vergődik, hiszen könnyed és szabad: szárnyal.

Nézzetek azoknak az embereknek a lelkébe, akikkel találkoztok! Hosszasan szorítsátok meg valakinek a kezét, hogy megérezhessétek a melegségét, és szívtől szívig öleljétek át egymást! Szívetek bőröndjéből pedig keressétek elő azt, ami a legjobb, és azt viseljétek!

Dana Strâmbu, kardiológus szakorvos