A GYENGESÉGBEN REJLŐ ERŐ

„Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.” Zsoltár 138:3

Életünk sosem volt mentes a próbatételektől. Átéltünk olyan időszakokat, amikor szeretteink egészsége megingott, válasz nélkül maradt kérdések  zavarták meg jövőbe vetett bizalmunkat, és olyan emberek fordultak ellenünk minden magyarázat nélkül, akikben bíztunk s akiket szerettünk. Ennek ellenére, ha visszatekintek, bátran kijelenthetem: Isten keze mindig fölöttünk őrködött.
Nem mindig kaptunk azonnali választ az imáinkra. Isten néha embert küldött a megfelelő pillanatban, máskor megmagyarázhatatlan békével ajándékozott meg a vihar közepette. A türelem, a csend és a bátorság, hogy továbbmenjünk, nem belőlünk fakadt, hanem abból a belső megerősítésből, amit egyedül csak Ő adhat. Így teljesedett Zsoltár 138:3 versének ígérete: Isten meghallgatott minket, és megerősítette a lelkünket.
Az Ő ereje nem csodák látványos sorozata volt, hanem egy halk, de állandó munkálkodás: megtartott bennünket, amikor úgy éreztük, hogy összeomlunk, új hajnalok fényét hozta el, amikor az éjszaka végtelennek tűnt. Olyan volt, mint a reggeli harmat, amely csendben érkezik, de életet táplál. Néha csak akkor érezzük Isten szabadítását, amikor már végképp elgyengülünk. Isten kegyelme nem siet, hanem pontosan akkor érkezik, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Nem vár magyarázatokat, csak azt, hogy ragaszkodjunk Istenhez akkor is, amikor semmit nem értünk. Ez az az erő, amely nem csap zajt, mégis mindent megváltoztat az életünkben.
Ez az isteni megerősítés szépsége – nem a szenvedés megszüntetése, hanem az Ő jelenlétének megerősítése szenvedésünk közepette. És éppen ebben a jelenlétben tanultunk meg lehorgonyozni, nem elveszni a hullámok között, és nem kételkedni a fényben, még akkor sem, amikor az ég teljesen beborul.
Ha nehéz időszakon mégy keresztül, ne csak a kiutat keresd, hanem a megerősítést is! Hívd Őt segítségül! Isten nem közömbös szíved kiáltása iránt. Olyan erőt képes beléd önteni, amelyről sejtelmed sem volt. És amikor majd eljön az ideje, visszatekintesz a megtett útra, és hálatelt szívvel ezt mondod: „Megváltóm végig ott volt mellettem!”

Oana Pop, orvos, egyetemi docens