BEFOGADNI ÉS TOVÁBBADNI: A KEGYELEM KÖRFORGÁSA

„Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.” János 7:37

Olyan világban élünk, ahol megtanultuk azonnal csillapítani az éhségünket, de elfelejtettük, mit jelent valóban szomjazni. Sokan összetévesztik a szomjúságot az éhséggel, fizikailag és lelkileg egyaránt. Próbáljuk anyagi dolgokkal, különböző tevékenységekkel, a világ zajával betölteni lelkünk ürességét, anélkül hogy észrevennénk: lelkünk valójában az élő víz, Isten Igéje, Jézus jelenléte után vágyakozik.
Krisztus személyes és mindenkihez szóló meghívást intéz hozzánk: „Ha valaki szomjúhozik…” – nem számít, ki vagy, honnan jössz, mit tettél. Ha igazságra, értelmes életre, bocsánatra szomjazol, Ő a válasz: „Jöjjön énhozzám, és igyék!”
Az élő víz, amit Jézus kínál, nemcsak egy pillanatra enyhíti a szomjat, ez az Ő folyamatos jelenlétének ajándéka. Napról napra velünk van – örömökben és próbákban egyaránt – és belülről formál át minket. Ez a víz nemcsak csillapítja a szomjat, hanem forrássá válik bennünk: „örök életre buzgó víznek kútfeje” lesz (János 4:14).
Ellen G. White ezt írja erről: „Csak Krisztus élete, amely a világban volt, menthet meg bennünket. Az a kegyelem, amelyet Ő ad, olyan, mint egy forrás, amely ki nem apad” (A vágyakozás kora, 187. o.).
Ez a hívás személyes válaszra vár. Senki más nem ihat helyettünk. Mindenkinek magának kell Jézushoz jönnie, őszintén megtérnie, megismernie és elfogadnia Őt Megváltójaként és Uraként. Csak ezután jöhet a Szentlélek a szívünkbe.
Isten nagylelkűségével szemben az emberi természet gyakran a megszerzésre hajlik. A természetben minden továbbadja önmagát: a forrás csobog, a fa gyümölcsöt terem, a nap világít, az ember mégis gyakran csak magának és az övéinek gyűjt. Ez a magatartás idegen a krisztusi lelkülettől.
A valódi lelki szomjúság elvezet a forráshoz, de ezt a kegyelmet tovább kell adnunk szolgálatban, együttérzésben, az Isten dicsőségére élt életünkben.
Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: Mikor éreztél utoljára valódi szomjúságot Isten Igéje után? Milyen akadályoknak tudható be, hogy a lélek szomját a világ „éhségével” téveszted össze? Hogyan lehetnél te is forrás, aki mások felé továbbadja az élő vizet?

Adriana Dinu, intenzív terápiás szakorvos