A TÁMASZ, AMI SOSEM LANKAD

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te utaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te utaidat.” Példabeszédek 3:56

Mindig is csodáltam az emberi test felépítését. Isten minden szervet és rendszert tökéletesen megtervezett, hibátlan működésüket biztosítandó. Ott van például a testtartásért felelős hátgerinc, az a központi tengely, amely strukturális tartást és neurológiai védelmet nyújt az emberi szervezetnek. A mozgást – a járást, a meghajlást vagy az emelést – a motoros rendszer teszi lehetővé, és ebben is lényeges szerep jut a hátgerincnek, hiszen mobilitást és stabilitást biztosít. A hátgerinc elváltozásai azonban – mint például a porckorongsérv, a csontritkulás vagy a gerincferdülés – károsítják a motoros rendszert, a mozgáskoordinációt és a fizikai erőkifejtés képességét.
Fizikai és lelki téren is szükségünk van egy tengelyre, amely irányt, kiegyensúlyozottságot biztosít a próbákban. Ez a tengely pedig nem lehet más, mint Isten, lelkünk támasza, Aki igazgatja az életünket.
A vizsgaidőszak igencsak stresszes a diákok életében. Egymást érik a megmérettetések, rengeteg a tananyag, rövid az idő, a tét viszont óriási. Miközben intenzíven készülsz a vizsgára, fogalmakat, ismereteket halmozol fel, és mármár el is hiszed, hogy uralod a helyzetet. Kognitív képességeid miatt olyan jó véleményt alakítasz ki magadról, hogy Istennek már nem jut hely az életedben.
Azon gondolkozom, hányszor csapjuk be magunkat, csak mert azt hisszük, hogy egymagunkban is boldogulunk? Saját képességeinkre, talentumainkra hagyatkozunk, pedig Isten ruházott fel ezekkel, és megfeledkezünk az Adományozóról. Gyakran tulajdonítunk magunknak érdemeket, dicséretet, pedig mindez Őt illeti meg. Amikor nem Isten van életünk középpontjában, lábaink meginognak, terheink elborítanak, és eltűnik a lelki békénk. Ha engednénk, hogy vezérelje terveinket, és Ő legyen lelki életünk tengelye, mindig biztonságban és egyensúlyban lennénk, életünk pedig értelmet nyerne.
Tarts önvizsgálatot, és lásd, hogy netán inkább a saját erődben bízol, mintsem az isteni vezetésben! Engedd, hogy Isten mutassa meg az irányt, amelyet kövessenek a lépteid, és hagyd, hogy melletted legyen mindenkor!

Branco Morariu, gyógyszerész