ÚJ ÚT A NYOMORÚSÁGBÓL (1)

„Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útját a földön.” 1Mózes 6:12

Emlékezetembe vésődtek a steril kezelőszobának a részletei, és a félelmetes csend, ami az orvos szavát követte, miután kimondta a diagnózist: rák. Abban a pillanatban a világom ebbe az egyetlen szóba zsugorodott össze, ami semmi egyebet nem fejezett ki, mint végtelen csalódottságot. A saját testem, a szövetségesem elárult engem. Sejtjeim, amelyek összhangban kellett volna, hogy dolgozzanak az életemért, „megrontották útjukat”, kusza, romboló irányt véve. Ez a belső, kívülről láthatatlan romlás a létezésemet fenyegette. Úgy éreztem magam, mint egy földterület, amely a külső, látszólagos normalitás alatt fékezhetetlenül pusztul. 1Mózes 6:12 szavai egészen más fényben tűntek fel előttem. Itt egy egész világról olvassuk, hogy a Teremtője szemében alapvetően „megromlott”. Nem csupán néhány elszigetelt hibáról vagy tévedésről volt szó, hanem egy lényegi irányváltásról. „Minden test megrontotta vala az ő útját”. Egy szerkezeti bomlás, egy minden teremtményt megfertőző lelki betegség lett úrrá a világon.
Ahogy az én rosszindulatú sejtjeim elfelejtették a szervezet eredeti irányát, az emberiség is teljes mértékben eltért Isten szeretetteljes tervétől. Most már sokkal mélyebben megértem azt a fájdalmat, amelyet Isten a kezdetekben „nagyon jónak” értékelt teremtményei iránt érzett, amikor azok – önként választva ezt az utat – önpusztító, nyomorúságos állapotba kerültek.
És mégis, ennek a mindent elsöprő valóságnak a középpontjában – mind az én esetemben, mind az ókori történelemben – ott állt Isten, Aki soha nem hagy cserben. Az általános romlásban talált egy embert, Noét, aki más utat választott, a Vele való kapcsolattartás és együttlét útját (1Móz 6:9). „De a megvetett és kigúnyolt Noé sziklaként állt a viharban, feddhetetlenségével és rendíthetetlen becsületességével kitűnt a kortársai közül” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 96. o.).
Én a félelem, a rettegés és a kínzó kezelések idején fedeztem fel Istent, Aki nem távoli megfigyelőként, hanem nagy Orvosként harcolt az oldalamon.
(folytatjuk)

Carmen Dragnea, egészségügyi asszisztens