Vágyódás a mennyei világ után

„Kívánkozik, sőt, emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.” (Zsoltárok 84:3)

Amikor Isten népe leveszi a tekintetét a világi dolgokról, és a mennyet, illetve a mennyei dolgokat helyezi első helyre, akkor különleges néppé válik, mert felfedezi az Úr emberek iránt tanúsított kegyelmėt, jóságát és könyörületét. Szeretete válaszra készteti őket, és életük bemutatja a körülöttük élőknek, hogy Isten Lelke vezeti őket, és a szeretetüket mennyei szempontok vezérlik, nem pedig földi érdekek.
Amikor a mennyországra gondolunk, képzeletünket a végsőkig megfeszíthetjük, és amire csak képesek vagyunk, a legnagyszerűbb gondolatokkal foglalkozhatunk, de az elménk elfárad az erőfeszítésben, hogy felfogjuk a téma szélességét, mélységét és magasságát. A mi agyunk képtelen befogadni az örökkévalóság nagy témáit. Lehetetlen, hogy úgy tegyünk erőfeszítést e dolgok megértésére, hogy ezek a lépések a jellemünkre és elménkre ne gyakorolnának jó és felemelő befolyást. Ha belegondolunk, miként jött Krisztus a világunkba, hogy meghaljon az elbukott emberért, akkor megértünk valamit abból az árból, amibe megváltásunk került, és felismerjük, hogy nincs Istenen kívül igazi jóság és nagyság.
Csak a golgotai keresztről ragyogó fény által ismerhetjük fel, hogy az ember a bűn és a romlás milyen mélységeibe zuhant le vétkei által. Csak a bennünket felemelő, mennyből leeresztett lánc hossza mutatja meg, milyen mélyre sülylyedtünk. Csak a láthatatlan valóságra odafigyelve érthetünk meg bármit is a megváltás csodájából. – Manuscript 17, 1888.
Már majdnem otthon , és hamarosan hallani fogjuk a Megváltó minden zenét felülmúló hangját, amely azt mondja: „A küzdelmed véget ért, menj be a te Urad örömébe!” Áldott, áldott üdvösség – hallani akarom az ő halhatatlan ajkáról. Dicsérni és tisztelni szeretném Őt, a trónon ülőt. Vágyom arra, hogy a hangomat visszhangozzák a mennyei udvarok. Te ott leszel? Isten segítsen bennünket, töltsön be az ő teljességével és erejével, és akkor megízlelhetjük az eljövendő világ örömeit. – Manuscript 8, 1888.

Mi járul hozzá a megváltottak boldogságához? - Boldog otthon, 455. o.