2025. december 25., csütörtök
Az eljövendő világ dicsősége
„Hiszen öröktől fogva nem hallottak, és fülükbe sem jutott, szem nem látott más Istent tekívüled, aki így cselekszik azzal, aki Őt várja.” (Ésaiás 64:4)
Sokan vágytak már rá, hogy betekintsenek a jövőbeli világ dicsőségébe, és feltáruljanak előttük az örökkévalóság titkai, de hiába vártak. Ami feltárul, az bennünket és gyermekeinket szólít meg. A kinyilatkoztatás Ura sok lényeges dolgot megnyitott az értelmünk előtt, hogy megértsük a menny vonz-erejét, és tisztán lássuk a jutalom értékét. (…)
Jézus mennyei dolgokra vonatkozó kijelentései olyan jellegűek, amelyeket csak lelki ember képes értékelni. A képzelet a lehető legnagyobb erőit képes mozgósítani, hogy elképzelje a menny dicsőségét, „amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek” (1Korinthus 2:9). Az értelmes, mennyei lények mindenütt jelen vannak körülöttünk. A világosság angyalai mennyei befolyással veszik körül a lelket a most nem látható örökkévalóság felé emelve minket. Természetes látásunkkal nem láthatjuk meg alakjukat, mert csak lelki látásunkkal érzékelhetjük a mennyei lényeket. Emberi erőnket kioltaná a világosság angyalainak leírhatatlan fénye. Egyedül a lelki hallás képes megkülönböztetni a mennyei hangok harmóniáját. Krisztus nem tervezi, hogy ragyogó leírásokkal hasson az érzelmekre. Az Üdvözítő elegendő világossággal szólt önmagáról: Ő az út, az igazság és az élet, mint egyetlen lehetőség, ami által az üdvösség elérhető. Ténylegesen ennél többre nincs szükség.
Elvezetheti az embert a menny küszöbéig, és a nyitott ajtón keresztül megmutathatja a mennyei szentélyt elárasztó dicsőséget – azonban ezt hit által kell szemlélnünk, nem a fizikai szemmel. Az Úr nem feledkezik meg arról, hogy mi a megbízott munkatársai vagyunk, hogy művében dolgozzunk egy olyan világban, amelyet teljes egészében megéget és megront a bűn átka. E világban, amelyet olyan erkölcsi sötétség borít, mint a halál palástja, ahol „sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket”, nekünk a menny világosságában kell járnunk. – Letter 30, 1893.