A lélekmentők jutalma

„Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” (Dániel 12:3)

Amikor Dániel szavain gondolkodom, azon kapom magam, hogy mikor éjszaka felébredek, újra meg újra elismétlem: „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” Nézzétek csak a napot és a csillagokat, amelyek az égen sorakoznak, és ismerjük a nevüket. Az Úr azt mondja: Azok, akik sokakat az igazságra vezetnek, úgy ragyognak majd, mint a csillagok örökkön örökké. – Manuscript 83, 1886.
Ahhoz, hogy megértsük, milyen fontos érdekek fűződnek az embereknek a tévelygésből az igazságra való megtéréséhez, fel kell mérnünk a halhatatlanság értékét. Fel kell ismernünk, milyen szörnyű szenvedésekkel jár a második halál, fel kell fognunk a megváltottakra váró dicsőséget, és meg kell értenünk, mit jelent annak jelenlétében élni, aki azért halt meg, hogy felemelje és megigazítsa az embert, és királyi koronát adjon a győztesnek.
A véges elme nem tudja teljes mértékben felbecsülni egy ember értékét. A megváltottak és megdicsőültek milyen hálásan emlékeznek majd azokra, akik kivették a részüket az üdvözülésükben. Senki sem bánja meg az önzetlen erőfeszítéseit és állhatatos munkáját, türelmét, nagylelkűségét és őszinte, szívbeli vágyódását a lelkek megmentése iránt, akik elveszhettek volna, ha elhanyagolják kötelességeiket, vagy elfáradnak a jó cselekedetekben.
Most ezek a fehér ruhás emberek a nagy Pásztor nyájában gyülekeznek. A hűséges munkást és a munkája által megmentett lelket a trónon ülő Bárány köszönti, majd az élet fájához és az élő vizek forrásához vezeti őket. Krisztus szolgája milyen örömmel tekint ezekre az Üdvözítő dicsőségében részesülő megváltottakra! Mennyire drága a menny azok számára, akik hűségesek voltak a lélekmentés munkájában! „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” – Testimonies for the Church, 5. kötet, 620–621. o.
Ami az ember és Isten együttműködése által történik, olyan mű, mely soha nem semmisül meg, hanem egy örökkévalóságon át fennmarad. – Fundamentals of Christian Education, 199. o.

Mi történik azzal, amit az első Ádám elveszített? - Boldog otthon, 453. o.