Az egész világ ítélőbírája

„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek…” (Máté 25:31–32)

Krisztus arra törekedett, hogy az eljövendő ítélet bizonyosságára és ismeretére tanítsa az embereket. Ez nem néhány személy vagy egyetlen nemzet ítélete, hanem a teljes világon élő, felelősen gondolkodó emberek megítélése, amelyet a többi világ lakóinak jelenlétében kell megtartani, hogy az ember Isten iránti szeretete, tisztessége és szolgálata a legmagasabb szinten legyen elismerve. Nem lesz hiány dicsőségből és tiszteletadásból. Az Úr törvénye a maga fenségében tárul majd fel, és azok, akik makacsul lázadtak szent előírásaival szemben, megértik, hogy az elutasított és semmibe vett törvény (...) Isten jellemének tükre. (…)
A mennyei világ nagy érdeklődéssel fordul az univerzumnak e kis pontja felé, mert Jézus végtelen árat fizetett lakosai életéért. (…)
Az Úr úgy rendelte, hogy az emberiség szenvedő fejedelme legyen az egész világ bírája. Ő, aki azért jött le a mennyei világból, hogy megmentse az embert az örök haláltól, aki engedte, hogy vád alá helyezze a földi bíróság, és aki a megalázó kereszthalált elszenvedte – egyedül Ő legyen az, aki kihirdeti a jutalom vagy a büntetés ítéletét. Ő, aki Isten tanácsára alávetette magát a kereszten való szenvedésnek és megaláztatásnak, a lehető legteljesebb elégtételben részesül, és arra a trónra emelkedik, ami alapján Őt az egész világegyetem a szentek királyaként ismeri el. Jézus vállalta a megváltás szolgálatát, és az el nem bukott világ, valamint a mennyei család előtt tett bizonyságot arról, hogy a megkezdett munkát képes véghezvinni. A végső igazságszolgáltatás napján a szentek és a bűnösök egyaránt felismerik benne, a megfeszítettben, minden ember bíráját. (…)
Próbaidőt kapunk, lehetőségek és kiváltságok állnak a rendelkezésünkre, hogy az elhívásunk és kiválasztottságunk biztos legyen. Mennyire meg kell becsülnünk ezt a drága időt, és ápolnunk kell minden tehetséget, amivel Isten megajándékozott, hogy az ő hűséges sáfárai legyünk a saját életünkre nézve!
Milyen ünnepélyes lesz a végső ítélet napja! – The Review and Herald, 1898. november 22.

Mi bátoríthatja a nehéz munkát végző, fáradt édesanyát? - Boldog otthon, 448. o.