2025. december 11., csütörtök
Áldott reménység
„Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését.” (Titus 2:13)
Jézus azt mondta, hogy elmegy, és helyet készít nekünk, hogy ahol Ő van, mi is ott legyünk. Örökké látjuk majd és gyönyörködünk drága arcának fényében. Örömtől repes a szívem e biztató jövő láttán. Már majdnem hazaérkeztünk. Mennyország, drága mennyország! A mi örök otthonunk. Minden pillanat boldogsággal tölt el, hogy Jézus él, és mivel Ő él, mi is élni fogunk. A lelkem így szól: Dicsérjétek az Urat! Krisztusban van a teljesség, aki elegendő áldást biztosít mindenki számára. Miért is kéne kenyér híján meghalnunk vagy idegen földön éheznünk?
Éhezem és szomjazom az üdvösséget, hogy teljes egészében Isten akarata szerint éljek. Jézus által jó reménységünk van erre, aki mindenképpen belép a kárpiton belülre. Ő nyújt vigaszt nyomorúság idején, örömöt ad a gyötrelmek között, eloszlatja a körülöttünk lévő homályt, és arra késztet, hogy mindezek ellenére a halálból való feltámadásra és az örök életre nézzünk. A földi kincsek nem vonzanak bennünket, mert amíg ez a reménység él bennünk, az a földi, múlandó kincsek fölé emelkedik, és értékeli a halhatatlanság örökségét, az örök, romolhatatlan, szeplőtlen világ el nem múló kincseit. (…)
Halandó testünk meghal és sírba kerül. Mégis tovább él az áldott reménység a feltámadásig, amikor aztán Jézus hangja előhívja a porban alvókat. Majd akkor tapasztalhatjuk meg az áldott, dicsőséges reménység beteljesedését. Tudjuk, hogy kiben hiszünk. Nem futunk és nem fáradunk hiába. Gazdag, dicső jutalom vár ránk, amiért ha kitartóan küzdünk, biztosan el fogjuk nyerni. (…)
Az üdvösség a rendelkezésünkre áll, és miért maradnánk távol a forrásától? Miért nem megyünk oda, és iszunk belőle, hogy a lelkünk felfrissüljön, megerősödjön, és Istenben gyümölcsözzön? Miért ragaszkodunk annyira a világhoz? Van valami sokkal jobb a földi értékeknél, amiről beszélhetnénk és gondolkodhatnánk. A menny lelkülete élhetne bennünk. Ó, bárcsak többet időznénk Jézus kedves, szeplőtlen jellemét szemlélve, hogy elváltozzunk képmásra! Legyünk bátrak! Legyen hitünk Istenben! – Letter 9, 1856.